Krikett

2020.már.17.
Írta: Sledger

Klasszikus tesztmérkőzések járványhelyzet idejére - Blackwash

1984-ben a karibi aranycsapat Angliában töltötte a nyarat. Ez a válogatott annyira dominns volt, hogy 1984 márciusa és novembere között 11 teszt mérkőzést nyert meg egymás után, 1980 és 1995 között pedig egyetlen teszt szériát sem veszített el. A stratégiájuk elsősorban a gyorsdobóikra épült, kiegészülve Viv Richards zsenialitsával. De leaglább ilyen fontos volt Clive Lloyd kapitányi szerepe. Lloyd vezetése alatt kovácsolódtak össze a kis karibi nemzetállamokból érkező játékosok egységes csapattá. Tovább nem elhanyagolható Dennis Waite erőnéti edző szerepe, aki megelőzte a korát a játékosok fizikai felkészítésében. Az angol válogatott mind az öt meccset elveszítette, gyakorlatilag esélyük nem volt a Karib-szigetek ellen. Az ötödik meccset az Ovalon játszották, a végén a londoni fekete fiatalok berohantak a pályára, hogy a karibi játékosokkal együtt ünnepeljék az egykori gyarmattartók feletti győzelmet.  

Tovább

Klasszikus tesztmérkőzések járványhelyzet idejére 1960-1990

A koronavírus ugyan elhomályosította, de vasárnap (március 15.) volt 143 éve, hogy az első tesztmérkőzést véget ért, ezt követte a mai napig 2386 további meccs a "királykategórában". Összeválogattam évtizedenként kettő, ha már úgy sem ajánlatos kitenni a lábunkat a lakásból. Ebben a posztban az 1960 és 1990 közötti időszakot fedem le.

Tovább
Címkék: teszt, classic

2023-tól kötelezővé tennék a négynapos teszt mérkőzéseket

A Nemzetközi Krikett Tanács (ICC)  december 30-án kiadott sajtóközleménye megzavarta a rendes év végi ügymenetet. Az ICC ugyanis megszellőztette, hogy az idén tavasszal tartandó kongresszuson napirendre veszik a teszt krikett átalakítását, és a 2023-31 ciklusban ötről négy napra szeretnék rövidíteni a játék elit formátumát. Ez t leginkább úgy tudnám érzékeltetni, hogy ez olyan mintha az IIHF úgy döntene, hogy hokiban mostantól eltörlik a harmadik harmadot. Váratlanul azért nem ért a dolog, mert voltak erre mutató jelek.

Tovább
Címkék: teszt, ICC

Először győzte le Banglades Indiát Twenty20-ben

Mostanában kevesebb időm jut krikettre mint szeretném. A krikettre jutó erőforrásaimat főleg a többnapos meccsekre allokálom. A Twenty20 sosem volt a kedvencem, nekem túl rövid és felszínes. Viszont, ha már tegnap kifejtettem a véleményem a szmoggal sújtott meccsről, akkor legyen itt egy poszt magáról a meccsről is. Egyébként ez volt az ezredik nemzetközi Twenty20 krikettmérkőzés, bármennyire nem zsánerem a T20, ennyit azért megérdemel. 

Banglades végül 7 wicket különbséggel verte Indiát, ami az első győzelmük 8 vereség után ebben a formátumban a nagytestvér ellen.

fotó: Baba Zarawar Khan

Tovább

A mérkőzés, amit nem szabadna lejátszani

Magyarországon három esetben kerül a krikett a hírekbe: ha meghal valaki a pályán, ha terrortámadás történik, vagy ha valami bulvárszar van. Most a harmadik kategória egyik alesete történik, mert Delhiben ismét posztapokaliptikusan mérgező a levegő és India éppen Banglades ellen készül egy Twenty20 meccsre. Minden épeszű számítás szerint törölni vagy legjobb esetben is áthelyezni kellene a vasárnapi meccset, mert ez már a játékosok testi épségét veszélyeztetni. Az indiai szövetség azonban hallani sem akar a törlésről vagy az áthelyezésről. 

Tovább
Címkék: india, banglades, Delhi, BCCI

India és Pakisztán: az elhalványuló rangadó

Zajlik az egynapos krikett (ODI) világbajnokásga a legújabb lebonyolítás szerint. Tíz nemzet csapata vesz rész, mindenki játszik mindenkivel, majd a legjobb négy jut az elődöntőbe. Ez a formátum hátom dolgot garantál: 1) Tíz csapattal is ugyanannyi mérkőzést játszanak mint tizenégy csapattal tették 2) Csoda kéne, hogy ne a „négy nagy” jusson az elődöntőbe (Anglia, Ausztrália, India, Új-Záland) 3) Biztosan van India-Pakisztán mérkőzés. Ez a poszt a harmadik ponttal foglalkozik.

A Getty Images fotóján Virat Kohli ad tanácsokat a társaknak

Tovább
Címkék: india, pakisztán

A nagy ausztrál krikettbotrány

Lassan durrant be a 2018-as év. Március utolsó két hete azonban több meglepetést is tartogatott: 1) Angliát rommá verte Új-Zéland, csak 58 futást szereztek az első játékrészben 2) Afganisztán az utolsó pillanatban jutott ki a 2019-es vébére miközben Zimbabwe nem lesz ott 3) Cameron Bancroft csalt a labda állapotának befolyásolásolásával. A régi szép időkben mindháromról lett volna időm írni, de most csak a harmadik eseményről lesz szó.

Tovább

A dobás, amelyik kettétörte Kerry Jeremy karrierjét (és állkapcsát)

2000-2001 fordulóján a Karib-szigetek Ausztráliában túrázott. A nyár (északi félteke világában) folyamán egy fiatal dobójátékos robbant be a csapatba: Kerry Jeremy. Erős volt, fiatal és gyors. Jeremy jó eséllyel pályázott a már visszavonult Curtly Ambrose helyére, ezért a szakvezetés nevezte a válogatott ausztráliai túrájára. Az ilyen párharcok mindig hasonló menetrend szerint zajlanak. A túrák elején a vendég csapatok a hazai bajnokság első osztályú csapatai ellen játszanak négynapos mérkőzést. Itt a fiataloknak esélyük van villantani, és nagy a harc az első csapat szabad helyeiért. Az első felkészülési meccset Nyugat-Ausztrália ellen játszotta a Karib-szigetek. Perth krikettpályája a leggyorsabb a világon, itt a kevésbé technikás ütőjátékosoknak nem sok esélye van a hazai gyors dobók ellen. Az 59. játszmában Matthew Nicholson bouncere meglepte Jeremy-t, nem tudott sem elhajolni, sem ütni és a labda telibe találta. Az állkapcsa több helyen eltörött. Jeremy felépült a sérülésből, de sosem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket. Később további sérülések kínozták és 27 évesen abbahagyta a krikettet.

Mérföldkőhöz ért a teszt krikett: megszületett a 10000. leg before wicket

A Dél-Afrika - Sri Lanka teszt meccs 51. játszmájának a utolsó dobása mérföldkövet jelentett. Nuwan Pradeep dobását nem tudta Hashim Amla elütni, a játékosok jeleztek, a bíró felemelt ujjal jelezte a kiesést. Történelmi pillanat: Amla a 10000 aki ellen leg before wicketet (LBW) ítélnek.

De mi ez az LBW?

Tovább
Címkék: milestone, LBW

Hihetetlen run out Ausztráliából

Január 9-én játszották a melbourne-i derbit az ausztrál Twenty20 ligában. A Melbourne Stars 8 wickettel legyőzte a Melbourne Renegades csapatát. Kevin Pietersen nagyot játszott, de a mérkőzés mégis Peter Nevill kiesésétől lett emlékezetes. Történt ugyanis, hogy Adam Zampa, a Stars dobója, a tizenharmadik játszmában egy meglehetősen rossz dobását büntette Dwayne Bravo. Bravo laposan ütötte meg a labdát, ami a csapattársa, Peter Nevill, ütőjén irányt változtatott és telibe találta Zampa fejét. A labda Zampa orráról a kapura ment és leverte a pálcikákat. Nevill elsőre nem is realizálta, hogy kiesett, inkább Zampa egészségért aggódott. Zampa tisztában volt a kieséssel, és jelezte is azt a bírónak. (Krikettben akkor lehet megadni egy kiesést, ha a dobócsapatból valaki azt jelzi a bírónak.) Úgy tűnik Zampa megúszta az orrtörést, de biztosat csak a Röntgen után lehet mondani.

Térkép az ODI világbajnokság résztvevőinek útvesztőjéhez

Az előző lazább poszt után ideje rátérni egy ingoványosabb talajra, és végigtekinteni a főszereplőkön. Sokat gondolkoztam rajta, hogy lehetne informatívan bemutatni az ODI világbajnokságon résztvevő csapatokat. Egyrészt nem túl hatékony, ha kilométer hosszú irományban elemzem a csapatokat, végigtekintve az összes játékoson és poszton. Másrészt nem szeretek jósolni és végeredményekre tippelni. A végül a legegyszerűbb megoldás mellett döntöttem: minden csapatról pár sor, kiemelve egy kulcsjátékost plusz erőt veszek magamon és kiposztolom a tippjeimet. Összességében egy egészen kiszámíthatatlan világbajnokság áll előttünk. Nincs már Tendulkar, Ponting és Kallis. Az új generáció előtt adott a lehetőség, hogy a legendák nyomába érjenek. Az élmezőny most nagyon kiegyenlített, talán még egyetlen világbajnokság sem volt ennyire nyílt. A kiszámíthatatlanság ide vagy oda, már bevezetőben kiemelnék öt gondolatot, amit hat hét múlva számon lehet kérni rajtam:
1) India olyan gyenge lesz, hogy oszlatni kell majd a tüntetőket a nagyvárosaikban.
2) Anglia nem olyan gyenge, mint amennyire ezt sokan hiszik.
3) Szemben 2011-gyel, a csavart dobók 2015 marginális szerephez jutnak.
4) Írország ott lesz a legjobb nyolc között.
5) Ausztrália lesz a világbajnok.

A-csoport

Afganisztán
Az afgán válogatott megérdemli, hogy velük kezdjem a csapatok bemutatását. Ők az a kiscsapat, akinek mindenki szurkol. Szó szerint a romokból és menekülttáborból építettek fel néhány év alatt egy vébé résztvevő válogatottat. Már az ODI szakágban is jönnek a jó eredményeik az elmúlt években. Zimbabwét és Bangladest rendre meg tudják verni. Egyelőre eléggé szeleburdiak és kiszámíthatatlan, hogy melyik arcukat mutatják az adott meccsen.

- Tipp: a nagyobb csapatok is megizzadnak majd ellenük, de a negyeddöntő egyelőre túl messze van
- Játékos, akire figyeljünk: Usman Ghani, a vébé legfiatalabb játékosa volt az afgánok legeredményesebb ütője az ausztrál és új-zélandi csapatok elleni felkészülési meccseken

Ausztrália
Ugyanaz vontakozik rájuk, amit Indiáról írtam négy éve: hazai pályán csak a végső győzelem elfogadható tőlük. Darren Lehmann szövetségi kapitányt 2013-ban nevezték ki, amikor a csapat éppen nagyon mélyen volt. Visszatért az ausztrál stílushoz és a fiúk azóta szárnyalnak. Minden csapatrész a világ élvonalához tartozik. Nagyon nehéz ellenük játszani, dobóik és ütőik egészségesen aggresszívek. Játékosállományt tekintve természtesen elmaradnak az aranycsapatuktól, sőt megkockáztatom, hogy a vébén sem az övék a legerősebb keret. De egy tényezőt nem hagyhatunk figyelmen kívül: az ausztrál vállogatottnak igazi győztes mentalitása van. A harcosságuk a riválisok fölé helyezi őket.

- Tipp: világbajnoki cím
- Játékos, aki figyeljünk: bárkit említhettem volna, de én a csapatkapitány emelem ki. Michael Clarke felépült a sérüléséből (az első meccset azért kihagyja), és világklasszis teljesíményre számítok tőle. Nem lepődnék meg, ha a végén ő lenne a legtöbb futást szerző ütőjátékos.

Glenn Maxwell védekezik

Anglia
Az angolokról regényt lehetne írni. A kapitányi poszton Eoin Morgan váltotta Alastair Cookot, aki a formáját keresi. A csapat tehetséges fiatalokból és tapasztalt játékosokból áll. Az ütőrészleg gerince erős: a Root-Morgan-Butler trió nagyon masszívnak tűnik. A dobóknál az Anderson-Finn párosnak fekszenek a körülmények. Ha már a körülmények szóba kerültek. Három csoportmeccsüket is Új-Zélandon játsszák, ahol a pályák olyanok, mint Angliában. Természetesen vannak gyengeségeik, első sorban az ütősorrend vége felé. Illetve szerintem kevés az önbizalmuk.

- Tipp: elcsípik az elődöntőt, de a kiscsapat elleni menetrendszerint érkező égés nem marad el
- Játékos, akire figyeljünk: Moeen Ali, a tavalyi év felfedezettje a vébé egyik legjobb allroundere lehet

Banglades
A második leggyengébb teszt nemzet Zimbabwe mögött. A nagyoktól rendre vereséget szenvednek. A csapat helyzetét a pályán kívüli problémák is nehezítik. Balhék a szövetséggel, balhék az edzőkkel, balhék a szurkolókkal. Az egyik játékosukat (Rubel Hossain) például négy hét börtönbüntetésre ítélték januárban, mert egy bangladesi színésznőt házassággal hitegetett. A bulvárt félretéve Banglades a hazai rendezésű vébén sem tudott áttörést elérni, az ausztrál pályák pedig kifejezetten kellemetlenek az ő stílusuknak.

- Tipp: gyenge szereplés, amibe egy Afganisztán elleni vereség is beletartozik
- Játékos, akire figyeljünk: Taijul Islam, tehetséges balkezes csavart dobó, első ODI meccsén mesterhármassal mutatkozott be Zimbabwe ellen.

Joe Root, az angolok reménysége

Új-Zéland
A társrendező csapata rendzserint szorgalmas iporosokból áll, ami kamatozott az elmúlt két alkalommal: 2007-ben és 2011-ben is elődöntőig mentek. 2015-re viszont beérett egy generáció, akik sokra vihetik. A munkamorál mellé most már a klasszis is megvan. Az összes esélyest magabiztosan verték az elmúlt két évben. Az ütőik hatékonyak, a dobóik pedig pontosak, aggresszívek és gyorsak. Az edzői stáb nagyon összerakta ezt a csapatot, minden meccs mögött tudományos elemzés van, hogy a legtöbbet hozzák ki belőle. Lehet, hogy az egyéni statisztikák nem lesznek a címlapon, de a meccseket ők nyerik. Ráadásul hazai körülmények között játszanak, ami komoly pluszt jelenthet.

- Tipp: döntőznek Ausztráliával
- Játékos, akire figyeljünk: Tim Southee, a fiatal dobó gyors és nem ismer félelmet

Skócia
Tőlük komoly teljesítmény, hogy itt lehetnek, hiszen a skót krikett visszaesett az elmúlt években. Paul Collingwood, az angol válogatott egykori klasszisa edzői stáb tagja és a lehetőségekhez képest egész jól összetették a csapatot. A játékosok többsége az angol ligában rendszeresen szerephez jut, ami komoly szintet jelent, de az áttöréshez kevés.

- Tipp: elverik Angliát, ami nekik felér egy vébécímmel
- Játékos, akire figyeljünk: Calum MacLoad, a skót pontcsúcs birtokosa (174 futás Kanada ellen)

Sri Lanka
Sri Lanka most is szimpatikus csapattal érkezik, de nincsenek nagy formában és sérülések is tizedelik a csapatot. Ennek ellenére egy pillanatig sem írnám le őket, mert ők rendre túlteljesítik az előzetes elvárásokat. Az ütősorrend eleje még mindig erős, de középen és a végén már nagyon sebezhetőek. Veterán klasszisaiknak ez lesz az utolsó fellépése és szeretnének szépen búcsúzni. Kérdés, hogy a kapitány, Angelo Matthews, mennyire tudja majd optimálisan kihasználni a rendelkezésre álló erőforrásokat.

- Tipp: negyeddöntőig sima, ott szoros vereség
- Játékos, akire figyeljünk: Kumar Sangakkara, a mai krikett egyik legszimpatikusabb és legjobb játékosa utolsó fellépésére készül.

Az új-zélandi Corey Anderson nyújtózkodik

B-csoport

Írország
Az írek megérdemlik, hogy velük kezdjem a B-csoport bemutatását. A nagy generációjuk utolsó esélye, hogy bebizonyítsák, helyük van a legjobbak között. 2019-ben már nem lehetnek ott a vébé átszervezése miatt, pedig egészségesebb az ír krikett, mint a bangaldesi vagy a zimbabwei. A csapatnak voltak gyengébb eredményei az elmúlt két évben, de most a sorsolás olyan, hogy a nyolcba odaérhetnek. Az ütőik nemcsak megbízhatóak, hanem kellő rutinjuk is megvan, a fiatal gyors dobóknak pedig kedveznek a körülmények.

- Tipp: negyeddöntő, lezúzzák az Emirátusokat, Zimbabwét és a Karib-szigeteket, valamint megszorongatják az indiaiakat
- Játékos, akire figyeljünk: George Dockrell, a balkezes tehetség még mindig csak 22 éves, négy éve ő volt számomra a vébé felfedezettje

India
A címvédő rendesen átalakult 2011 óta. Nincs Tendulkar, nincs Sehwag, nincs Zaheer Khan, hogy három egykori világklasszist említsek.Természtesen Indiát sosem lehet leírni, de most több sebből vérzik a csapat. Az ütésben erősek, éljátékosaik vannak, de a szubkontinensen kívül szenvednek. Különösen az ausztrál körülmények között nem megy nekik. Sokkal nagyobb gondok vannak azonban dobásban. A nagy csapatok közül nekik van ausztrál körülmények között a legkevésbé hatékony dóbóegységük. Ráadásul még sérülés is tizedeli a csapatot. Viszont ott van Dhoni és Kohli, akik az ODI krikett legszűkebb élvonalába tartoznak. Ketten is képesek meccseket eldönteni. Egyébként vasárnap éjjel kezdenek Pakisztán ellen.

- Tipp: búcsú a negyeddöntőben, a tévétársaságok nagy bánatára
- Játékos, akire figyeljünk: Virat Kohli, a krikett történeték egyik legjobb ODI ütőjátékosa

Dhoni és csapata

Pakisztán
Ők tényleg kiszámíthatatlanok. Az is lehet, hogy az egészet megnyerik, de az sem lehetetelen, hogy kiesnek a csoportkörben. Ausztrália jó omen, 23 éve világbajnokok lettek ausztrál földön, de ennek a csapatnak a kvalitásai meg sem közelítik az Imran Khan vezette gárdájét. A legjobb dobójuk nem lehet a csapattal, de az igazán necces rész az ütés.  Tapasztalatlanok, többen nem is játszottak még ausztrál körülmények között. Pakisztán azonban akkor is képes odacsapni, amikor erre a legkevésbé számítunk. Egy India elleni győzelem nagy lökést adhatna nekik.

- Tipp: negyeddöntő meglesz, több most nem fér bele
- Játékos, akire figyeljünk: Shahid Afridi, eleinte az sem volt biztos, hogy utazik Ausztráliába, most az öreg az utolsó nagy csatára készül, szeptemberben megmutatta, hogy van még benne tartalék (megütötte az ODI krikett történetének leggyorsabb ötvenesét)

Dél-Afrika
Ha az egyéni kvalitásokat nézem, övék a legerősebb csapat. Minden posztra van egy zsenijük. Náluk szintén van két ODI ütőklasszis: AB de Villiers és Hashim Amla. Gyors dobóik világklasszisok, akiknek kedveznek az ausztrál körülmények. Ráadásul náluk játszik a világ egyik legjobb csavart dobója. Miért nem ők és miért az ausztrálok? Nem volt olyan vébé 1992 óta, hogy lettek volna ott a legnagyobb esélyesek között, de az egyenes kieséses szakaszban mindig elbaltázzák. Amennyire erősek mentálisan az ausztrálok, annyira hajlamosak a dél-afrikaiak összeomlani. Ismét az a kérdés, hogy le tudják-e győzni a démonaiakat?

- Tipp: búcsú az elődöntőben
- Játékos, akire figyeljünk: Dale Steyn, a világ legjobb gyors dobója, megjátszhatatlan dobásai vannak

A dél-afrikai Morne Morkel munkában

West Indies
Összeszorul a szívem, ha látom, mi lett a hetvenes-nyolcvanas évek aranycsapatának hagyatékából. A játékosok háborúban állnak a szövetséggel, a létesítményeik lepusztultak, a hazai bajnokság színvonaltalan, aki tehetséges, lelép valamelyik amerikai egyetemre sportösztöndíjjal. Nincs a leretben a legjobb játékosuk és kapitányuk Dwayne Bravo, mert összebalhézott a szövetséggel. Az ütők még így is erősek, hiszen Chris Gayle, Andre Russell, Darren Sammy és Marlon Samuels ott van a csapatban. Viszont dobásban nagyon gyengék.

- Tipp: búcsú a csoportkörben
- Játékos, akire figyeljünk: a 35 éves Chris Gayle-re vár a feladat, hogy mentse a menthetőt

Zimbabwe
Augusztusban hatalmasra meglepetésre megverték Ausztráliát. A csapat azonban nem tud konzisztensen jól teljesíteni. Banglades ellen például botrányosan gyengék voltak. Persze nincsnek könnyű helyzetben, az ország gazdasága és infrastruktúrája romokban. A gazdasági nehézségek a felkészülést is veszélyeztetik. A szövetség rendre adós marad a fizetésekkel, edzőtáborok maradnak el, és csak részidős edzőik vannak. A csapat taktikája nagyon óvatos, általában kevés futást szereznek. A mai krikettben ez már nem annyira működőképes.

- Tipp: győzelem az Emirátusok ellen, mellé öt sima vereség
- Játékos, akire figyeljünk: Brendan Taylor, az egyetlen játékosuk, akire nehéz helyzetben számítani lehet

Egyesült Arab Emirátusok
Az, hogy ők itt vannak, olyan mintha a Feröer-szigetek kijutott volna a futball vébére. A csapat tagjai amatőrök, a csapatkapitány légiutaskisérő az Emirates-nél. Egy lelkes és tehetséges csapatról van szó, tavaly 3-1-re verték Afganisztánt egy négymeccses tornán és a vébé selejtezőben is magabiztosak voltak. Ami az előnyükre vállhat, hogy szinte teljeen ismeretlenek, mert még a hazai tévében sem adják a meccseiket.

- Tipp: momentumaik lesznek, egy-két jó játszma a gyengébb csapatok ellen
- Játékos, akire figyeljünk: Khurram Khan, 43 évesen is a csapat legeredményesebb ütője, ő a legidősebb, aki ODI meccsen százast ütött (kiesés nélküli 132 Afganisztán ellen tavaly novemberben)

Ez, mi ez?

képek: Getty Images

Amit a krikett világbajnokságról feltétlenül tudni kell

Gyorsan eltelt ez a négy év. Még három nap és nyakunkon a krikett világbajnokság. Akik régebb óta olvassák a blogot (netán ismernek is személyesen) tudják, hogy nekem a teszt krikett a mániám és azt tartom a legszebbnek és legfontosabbnak a három szakág közül. Az ODI világbajnokság azonban fontos eseménye a krikett körforgásának. Ez az a platform, ahol a csapatok egy behatárolt időintervallum alatt el tudják dönteni, hogy ki a legjobb. Futballban a fontos lokációkon többé-kevésbé ugyanakkor kezdődik a szezon és ugyanakkor ér véget. A krikett egy egész éves sport, a tornák és a párharcok végtelen ciklusából épül fel. Ebből szakít ki hat hetet a világbajnokság. Az ODI vébének 30 éves hagyománya van, ennek köszönhetően már kialakult a presztízse és a legendáriuma. Az ODI világbajnokság az, ami által egy csapat beleírhatja magát a történelemkönyvbe. A győztes csapat kapitánya pedig az életművét koronázza meg egy győzelemmel. A világbajnokság egy hat hetes őrület, ami összehozza a krikettvilágot. Gondolom a legtöbben értetlenül állnak az egész előtt, ezért kiemeltem a lényeges információkat az elkövetkezendő világbajnoksággal kapcsolatban.

Mi ez az ODI?

A bevezetőben többször említettem az ODI kifejezést. Az ODI a “One Day International” rövidítése. Ez a krikett közepesen hosszú (vagy rövid - a nézőpont attól függ, hogy Nemzetközösségen belülről vagy kívülről nézzük a krikettet) verziója. Ahogy a neve is sugallja, egy napig tart. Az egy nap azért nem 24 órát jelent. Hozzávetőlegesen 8 óra alatt megy le egy meccs. Mindkét csapatnak egy játékrész áll rendelkezésére, hogy a lehető legtöbb futást gyűjtsék. Egy játékrész 50 játszmából áll. Egy játszma pedig 6 jó dobásból. A “jó” dobásnak jelentősége van, mert a hibás (széles vagy érvénytelen) dobást meg kell ismételni, és büntető pontot vésnek be a dobó csapatnak, bizonyos esetekben még büntető ütés is jár.

A krikett alapszabályai természetesn érvényesek (ezek elmagyarázására most nem kerítek sort), de van néhány nagyon fontos szabályozás, ami alapjában változtatja meg a játék menetét:

  • egy dobójátékos maximum 10 játszmát dobhat (nem mindegy, hogy a mérkőzés folyamán melyik 10 játszmát kapja a legjobb dobó)
  • a játékrész első 10 játszmája során maximum 2 játékos védekezhet a 30 yardos körön kívül (“emberelőny”), továbbá két mezőnyjátékosnak a 15 yardos körön belül kell elhelyezkednie
  • 5 játszmáról az ütő csapat szabadon rendelkezik, amikor lehívja az emberelőnyt az egyik ütőjátékos, az azt követő 5 játszma során maximum 3 védekező játékos lehet a 30 yardos körön kívül, az “ütőelőnyt” legkésőbb a 36. játszmában le kell hívni
  • a fenti két emberelőnyös szituáción kívüli szakaszokban maximum 4 védekező játékos lehet a 30 yardos vonalon kívül
  • a játékrész elején mindkét térfélről új labdával kell megkezdeni a dobást (tovább marad “új” a labda, ami kedvez a dobóknak)

Nagyon leegyszerűsítve a képletet, világklasszis dobók és mezőnymunka nélkül nem nyerhet senki vébét.

Egy kis vébé történelem

Az ODI egy relative új formátum, a lokális verziója a hatvanas évek óta létezik szervezett formában. Az első világbajnokságot 1975-ben rendezték Angliában. Akkoriban még különösebben nem volt komolyabb presztízse, a játékosok gyakorlatilag azt sem tudták, hogy miről van szó. Az első két kiírást a Karib-szigetek nyerte. Ez tükrözi a korabeli erőviszonyokat. Illetve csak részben, mert Dél-Afrika nem vehetett részt a vébéken egészen 1992-ig. A hetvenes években érdekes lett volna egy Karib-szigetek - Dél-Afrika párharc, de erről majd máskor. Egészen 1992-ig fehérben játszottak vörös labdával. A színes mezeket csak az 1992-es kiírás során vezették be. Ez a krikett kulturtörténetét tekintve fontos mérföldkő.

II. Erzsébet és Fülöp herceg, valamint az első világbajnokság főszereplői

A vébék legeredményesebbje természetesen Ausztrália. Négyszer nyertek eddig (1987, 1999, 2003, 2007), 1999 és 2007 között tripláztak, 1999 és 2011 között egymást követő 34 vébé meccsen maradtak veretlenek. Ezeknek a csúcsoknak a közelébe sem fog érni egyetlen csapat sem. Egy valami azonban nagyon hiányzik az ausztráloknak: a hazai közönség előtt szerzett vébégyőzelem. Kétszer tudott nyerni a Karib-szigetek (1975, 1979) és India (1983, 2011), egyszer Pakisztán (1992) és Sri Lanka (1996). Anglia adós a saját szurkolóinak, talán 2019-ben hazai pályán. Persze legbelül minden angol drukker ausztrál szeretne lenni, csak nem meri bevallani nyilvánosan.

Dél-Afrika 1992 óta minden vébére esélyesként utazik, de valamit mindig elbaltáznak középdöntőben és nem érnek fel a csúcsra. A kisebb csapatoknak nem sok babér termett eddig. Egy-egy fantasztikus győzelem kiszaladt (30 év és 10 torna alatt 13 olyan alkalom volt, hogy nem teszt csapat vert teszt csapatot), az írek Szent Patrik napon verték már Angliát és Pakisztánt is. Illetve Kenya egy jó generációnak, némi csodának és egy izmos körbeverésnek köszönhetően 2003-ban az elődöntőig menetelt.

A helyszín

A vébét Ausztrália és Új-Zéland rendezi közösen, összesen 14 helyszínen. Ausztráliából az alábbi városok kaptak meccseket: Perth, Adelaide, Melbourne, Hobart, Canberra, Sydney, Brisbane. Új-Zélandról pedig az alábbiak: Auckland, Hamilton, Napier, Nelson, Wellington, Christchurch, Dunedin. A döntőt a legendás Melbourne Cricket Groundon (MCG) rendezik majd.

70000 néző az MCG-n

A lebonyolítás

A formáció ugyanaz, mint 2011-ben. Tizennégy csapat vesz részt, a 10 teszt nemzet alanyi jogon szerepel, négyen pedig a selejtezőből csatlakoztak. A selejtező -mint minden, ami krikettel kapcsolatos- kicsit komplikált. A 2011 és 2013 között rendezett “World Cricket League Championship” legjobb két csapata (Írország és Afganisztán) további selejtezés nélkül kijutott. A többi hat csapat csatlakozott a Divízió II-es vébé harmadik és negyedik helyezettjéhez, hozzájuk jött még a Divízió III világbajnokságának első két helyzettje. Ez a 10 csapat a “World Cup Qualifier” tornán mérkőzött meg egymással, és a két legjobb csapattal egészült ki a mezőny (Skócia és az Egyesült Arab Emirátusok).

A 14 csapatot két csoportba sorolták és a legjobb négy jut tovább az egyenes kieséses szakaszba. Ezzel nagyjából ki is ejtették a kicsiket. Egy nem teszt csapatnak a továbbjutshoz kell egy biztos győzelem a nála gyengébb nem teszt csapat ellen, kell egy brusztolós győzelem a leggyengébb teszt csapat ellen és kell egy bravúr egy teszt csapat ellen. Ez kb ugyanaz a szituáció, mint amikor esélylatolgatunk a magyar labdarúgó válogatottal kapcsolatban a vébé selejtezők előtt. Egy top8-as teszt csapatnak pedig elég három jó meccs a vébé címhez.

A-csoport: Anglia, Ausztrália, Sri Lanka, Banglades, Új-Zéland, Afganisztán, Skócia
B-csoport: Dél-Afrika, India, Pakisztán, Karib-szigetek, Zimbabwe, Írország, Egyesült Arab Emirátusok

A nyitó mérkőzést február 14-én Új-Zéland játssza Sri Lankával. Helyi idő szerint 14:30-kor pedig az örök krikettszerelem jegyében Ausztrália mérkőzik meg Angliával. Aki tud jobb programot most szombat reggel 4:30-kor, mint egy Anglia-Ausztrália, szóljon.

A csoportkörben 42 mérkőzést rendeznek és március 15-én fejeződik be. Az egyenes kieséses szakasz március 18-án kezdődik a negyeddöntőkkel. A két elődöntő március 24-én és 26-án lesz, a döntőt pedig március 29-én rendezik.

A következő részben bemutatom a csapatokat és lesz némi esélylatolgatás is. Addig is egy kis visszatekintés a résztvevő legendák szemével:

képek: Getty Images

A krikett és Amerikai Egyesült Államok

A krikett Szent Grálja az Egyesült Államok. A nemzetközi krikettsajtót olvasva egyre gyakrabban találkozom olyan kiforrott és kevésbé kiforrott tervekkel, amik az USA meghódítását célozzák. Ez nem meglepő, a krikett körüli érdekkörök rengeteg pénzt látnak az amerikai krikettben, a televíziós jogoktól kezdve, a mezeladásokon át a jegyekig mindenhonnan dőlne a lé. Ha olyan terültekről beszélünk, amit a krikett nem hódított meg, akkor messze az USA a legértékesebb. Pedig a krikett nem volt mindig ismeretlen és alulértékelt játék arrafelé, 200 évvel ezelőtt jó esélyekkel indult, de nem sikerült bebetonozni a pozícióját. A továbbiakban kiderül, hogy sikerült elvesztegetni ezt a lehetőséget…

Régen minden adott volt, hogy az Egyesült Államok a teszt krikettet játszó országok egyike legyen. A játék a 18. század eleje óta ismert, egyrészt a brit hadsereg jelenléte, másrészt a bevándorlók miatt. A nagyobb ünnepeken, mint például a húsvét, pünkösd vagy karácsony a középosztály krikettezéssel töltötte el a szabadidejét Virgina, Georgia, Maryland államokban és természetesen New Yorkban. A 19. században habár nem voltak túl gyakoriak az angol csapatok amerikai túrái, de anyagilag mindenképpen megérte és komoly nézettségnek produkáltak az ilyen bemutató meccsek.

Az első nemzetközi krikettmeccset 1844 szeptemberében rendezték USA és Kanada (a történelmi hűség kedvéért: The British Empire’s Canadian Provence) között. A helyszín a manhattani Bloomingdale Park volt. A mérkőzés körülményei érdekesek, de nem akarom túl hosszúra nyújtani ezt a részt, ezért csak a legfontosabb részletekre térek ki. A párharcot több mint 10000 ember látta a helyszínen. Fogadásokból 100 000 dollár folyt be, ami mai értéken számolva közelíti a 2 milliót. A végén Kanada nyert 23 futással.

Az első nemzetközi meccs egy korabeli rajzon

ESPNcricinfo Ltd

A két csapat ezután több meccset játszott egymás ellen és a krikett egyre népszerűbb lett. Az első hivatalos angol csapat 1859-ben túrázott Amerikában. A túra jó üzletet jelentett az angoloknak, miközben az amerikai nézők ezreit vonzotta a parkokba, ahol a meccseket játszották. Az angol csapatnak több korabeli nagyágyú is tagja volt. Háromszor játszottnak az USA-ban és kétszer Kanadában. Az angolok gyakorlatilag rendre tönkreverték az aktuális ellenfelet, annak ellenére, hogy ők nem egyszer 22 játékossal álltak fel, az angolok pedig a szokásos 11-gyel. A sikertelenség nem szegte a nézők kedvét, a korabeli riportok szerint átlagban 25000-en látták a meccseket.

Az átlagember számára a korszakban elérhető sportok közül a krikett kifejezetten olcsónak számított. A konkurenciát a vadászat, a hajózás vagy a lóverseny jelentették. A középosztály könnyedén megengedhette magának, hogy a szabadidejét krikettezéssel tölti. Egyes kutatók szerint a polgárháború kitörésének pillanatában a krikett volt a legnépszerűbb sport Amerikában, meghaladva a baseball-t. A polgárháború végére a krikett népszerűsége nagyot zuhant és rövid idő elteltével a baseball lett a nagy nemzeti időtöltés.

Az okok elég változatosak. Egyesek szerint a krikett túl lassú én unalmas volt a nézőknek a baseballhoz képest. Ennél sokkal erősebb volt azonban az a hatás, amit a nemzeti büszkeség jelentett. Az amerikaiak egy olyan közös, britektől független nemzeti sportra volt szükségük. A polgárháború végére egy új világ született új gazdasági realitásokkal. Sokaknak inkább a túlélés volt az elsődleges, mintsem a szabadidő eltöltésének módja. A krikett két központba húzódott vissza: Philadelphia és New York. A helyi közösségek továbbra is kriketteztek, de nem érdekelte őket a játék népszerűsítése.

Gentlemen of Philadelphia

A baseball eközben meghódította Amerikát. A szabályokat addig reszelték, amíg sokkal felhasználóbarátabb nem lett a nép számára, mint a krikett. Ahogy korábban is említettem, amerikai időtöltésként csomagolták és a közös amerikai identitás zászlóshajója lett. A rádió elterjedése és az élő meccsközvetítések komoly lökést adtak a népszerűségnek. A krikett eközben csak kis, egymástól elszeparált közösségekben volt népszerű. Az amerikai baseball eközben terjeszkedni akart és legendákat adott a világnak. Az amerikai krikett erre nem volt hajlandó, inkább csak elvolt a maga kis világában.

Természetesen ez a folyamat nem egyik napról a másikra ment végbe. Több nagyszerű amerikai krikettjátékos volt a századfordulón, akik angol mércével mérve is jónak számítottak. Közülük kiemelkedik Bart King, aki több angliai túrán nyűgözte le szakértő a közönséget. A tíz, angol csapatok ellen lejátszott meccsen 87 skalpot szerzett és csak 11 futást  értek el a dobásaiból kiesésenként. King a Gentleman of Philadelphia csapatában játszott, ami a kor legjobb amerikai csapata volt. Ők 1893-ban elverték az Amerikában túrázó ausztrálokat. Az ausztráloknak megérték az amerikai túrák. A kontinens útba esett az angolok utáni hazaúton. Legutoljára hivatalos, első osztályú meccsen 1913-ban álltak meg. Az utolsó angol túra 1907-ben volt.

Érdekesség, hogy 1932-ben az ausztrál válogatott mintegy ötven bemutató meccses kiránduláson vett részt az USA-ban. A meccseket az ausztrál válogatott egyik tagja, Arthur Mailey, szervezte, akinek az értékesítés az erős oldala volt. 1932-ben Don Bradman a csúcson volt, a krikett világa a lába előtt hevert. Bradmant a krikett Babe Ruth-aként adták el Amerikában és a meccsek a maguk módján népszerűek is voltak. A 75 napos túra new yorki állomásán találkozott is a két a legenda.

Az utolsó kenetet az 1909-ben létrehozott Birodalmi Krikett Konferencia adta fel az amerikaiaknak. A szervezet a Brit Birodalomra koncentrált, és a birodalmon belüli nemzetközi meccsekért felelt. Az amerikaiak senkit sem érdekeltek ekkor. Ez egyébként annyiban érdekes, hogy 1909-ben habár már partvonalon kívül volt a krikett a baseballhoz képest, de az amerikai krikett –Philadelphiának köszönhetően- erősebb volt, mint a dél-afrikai, akik harmadikként 1889-ben kaptak teszt státuszt. Az USA krikett szövetsége csak a hatvanas években alakult meg hivatalosan.

A krikett veszített a baseballal szemben, mert akiknek lehetősége lett volna felvirágoztatni nem tettek érte semmit. Nem is érdekelte őket. Az ázsiai és karibi bevándorlók kis közösségekben szórványosan megőrizték a krikettet. Néhány angol exjátékos klubokat alapított, de a lehetőségeik és a minőségi ellenfelek száma elenyésző volt. 150 éve adott lett volna a lehetőség, hogy Amerika a krikett motorja legyen. Én nem bánom, hogy nem lett így. A krikettnek megvolt a saját fejlődési íve. Ez így van rendjén.

Zárszónak annyit, hogy nézzetek krikettet és baseballt. Meglátjátok, jó lesz.

Mi vár ránk 2015-ben?

2015 izgalmas és zsúfolt év lesz. Az ODI világbajnokságon és az Ashes-en túl több érdekes párharc is vár ránk. A posztban nagyvonalakban áttekintem a 2015-ös év menetrendjét.

ODI világbajnokság

Az év legfontosabb eseménye a február 14-én kezdődő “nagy” világbajnokság. Az ODI szakág legfontosabb tornáját Ausztrália és Új-Zéland közösen rendezi összesen tizennégy helyszínen. A vébéről megpróbálok beszámolni. Nem ígérem, hogy olyan részleteséggel, mint négy éve, de minden meccsről lesz pár sor. Sajnos az időeltolódás miatt a meccsek kellemetlen időpontban lesznek (főleg éjszaka). Az biztos, hogy nagyon jó lesz a hangulat, az Ausztráliában rendezett meccsek sosem okoznak csalódást. A lebonyolítás hasonló lesz, mint 2011-ben Indiában, a 14 résztvevő csapatot két csoportba osztották. Lesz egy hosszú, 42 meccsből álló, csoportkör. A legjobb 4-4 csapat a negyeddöntőben folytathatja. A kétcsoportos lebonyolításnak köszönhetően jól járnak a tévétársaságok, de a kiscsapatoknak minimális az esélye a továbbjutásra. A világbajnokot hat hét után avatnak. Gyakorlatilag csak a csoportkör olyan hosszú lesz, mint a tavalyi futballvébé. Ez kimerítő a játékosoknak és a nézőknek is. Mindenesetre ODI vébét csak négyévenete rendeznek, így panasznak helye nincs. A részletesebb esélylatolgatásokat viszont meghagyom a beharangozó posztnak.

The Ashes
A teszt krikett legfontosabb tornája, Anglia és Ausztrália 130 éves múltra visszatekintő párharca a nyár kiemelt eseménye lesz. Az öt tesztből álló megmérettetés első állomása július 8 és 12 között lesz Cardiffban. Az ötödik tesztet augusztus 20 és 24 között rendezik az Ovalon, Londonban. Jelen pillanatban az ausztrálok az esélyesebbek, és nem valószínű, hogy az angolok otthon tudják tartani a hamvakat tartalmazó urnát. Úgyis mondhatnám, hogy helyrebillent a világ rendje. Persze addig sok minden történhet.

Csapatmustra - mi lesz a vébén túl?

Anglia és Auztrália számára egyértelműen az év legfontosabb eseménye az Ashes, legalábbis teszt krikettben. ODI vébén az ausztrálok célja csak a világbajnoki cím lehet. Az angoloknak lesz egy érdekes párharcuk Dél-Afrikával, ami karácsonykor kezdődik (Basil D’Oliveira Trophy), négy tesztből áll és átnyúlik 2016-ra.

Dél-Afrika számárapont a (számunkra) téli időszak az izgalmas. Jelenleg éppen a karibiakkal csatáznak. Nyáron lesz egy kevésbé izgalmas bangladesi túrájuk, majd ősszel Indiába mennek. Pakisztán jó évet zárt teszt krikettben és kevésbé jót ODI-ban. A vébén kívül elvileg fogadják Angliát ősszel, és ha minden jól megy akkor összejön hazai pályán az India elleni örökrangadó. A hazai pálya számukra az Egyesült Arab Emirátusokat jelenti. Pakisztán túl kockázatos helyszín.

Új-Zéland zseniális évet zárt, tesztben a legjobb, ODI-ban a második legjobb volt a mutatójuk. Egyértelmű, hogy A hazai vébére ütőképes csapatuk lesz. Nyár elején utaznak Angliába, jó esélyük lesz elkapni a hazaiakat. Ezen kívül utaznak Sri Lankára és Ausztráliába is. Ha jól jön ki a lépés és nem fáradnak el, akkor 2015 Új-Zéland éve lesz. Sri Lanka szintén kifejezetten jó évet zárt (jó mutató a teszt meccseken, ODI sikerek és T20 vébécím). 2015-ben jön számukra a szokásos Pakisztán elleni párharc, illetve egy indiai túra is a naptárjukban van. Jayawardene a vébé után visszavonul, Sangakkara év végéig még pályára lép teszt meccseken. Nélkülük egy új Sri Lanka épül.

Az új-zélandi játékosok tiszteletüket fejezik ki Sangakkara előtt

kép: Getty Images

India számára nem a párharcok lesznek fontosak. Nyilván egy Pakisztán elleni párharc presztízs, de ez csak a felszín. India átment egy generációvátáson, érdekes és kemény szezonjuk lesz. Eldől, hogy mire képes a nagy generációt követő új generáció -immáron Dhoni nélkül. Dhoni egyelőre csak a teszttől vonult vissza, de nem hiszem, hogy a rövidebb formátumokban végigviszi az évet. A másik kulcskérdés, hogy tudnak-e javítani a katasztrofális idegenbeli mérlegükön? A West Indies egy érdekes téma. 2014-ben a pályán kívüli botrányokról voltak híresek. A játékosok és a szövetség állóháborút folytat. A két nagy rivális a felhozómeccseit a karibiak ellen játssza. Áprilisban fogadják az angolokat, júniusban az ausztrálokat. Ősszel pedig ők mennek Sri Lankára.

Banglades és Zimbabwe, avagy a rossz tanuló felel. Zimbabwe az utóbbi években mindig megmutatja, hogy még ennél is van lejjebb. Sajnos az ország legkevésbé sem stabil, a fizetések elmaradnak, a vezetők korruptak. A vébén elvileg megmutathatnák, de nem sok esélyt látok erre. Azt pletykálják, hogy a vébé után több játékos pattan az országból. Teszt meccset elvileg nem játszanak, a naptárjuk bizonytalan. Pakisztán elvileg meglátogatja őket a vébé után, talán Bangladessel is játszanak majd. Banglades a 2014-ben begyűjtött demoralizáló vereségeken 2015-ben a nagyok ellen javíthat. Fogadják Pakisztánt, Indiát, Dél-Afrikát és Ausztráliát. Nem lesz könnyű évük.

Női krikett

Charlotte Edwards, az angol válogatott kapitánya, az India elleni torna trófeájával pózol a Lord's pavilonjában. Nőket csak 1999 óta engednek be oda. A szigorú szabály alól egyedül a királynő jelentett kivételt.

kép: Getty Images

Az év női eseménye az Ashes, amit a Sky a női krikett történetében először teljes egészében közvetít. Ugyanúgy július-augusztusban lesz, mint a férfiaké. Elvileg lenne egy IPL-hez hasonlatos női Twenty20 liga, de úgy tűnik, hogy az angol és az ausztrál szövetség szembenállása ezt meghiúsítja.

MS Dhoni visszavonul a teszt krikettől

Az indiai csapatkapitány, MS Dhoni, 24 futásnál járt, amikor döntetlenre végződött az ausztrálok elleni teszt meccs Melbourne-ben. Az már korábban biztossá vált, hogy India elveszíti a szériát. Az utóbbi években az idegenbeli teszt tornákat rendre elveszítették. A meccs után lement a szokásos sajtókonferencia. Röviddel a kapitányi nyilatkozatok után az indiai szövetség egy szűkszavú sajtóközleményben tudatta a világgal, hogy MS Dhoni visszavonul a teszt krikettől és a rövidebb formátumokra fog koncentrálni.

Dhoni az utóbbi hónapokban erőnléti problémákkal küzdött és sokat volt sérült. Az indiai történetének legeredményesebb kapitánya volt. Mindhárom formátumban ő vezette a válogatottat. Az elmúlt hat évben a válogatott mellett a Chennai SuperKings IPL franchise kapitánya is volt. Ez szokatlanul nagy terhelés egy krikettjátékosnak. 2008-tól kezdve az összes formátumot figyelembe véve 398 meccset játszott, ami több mint bármelyik másik krikettjátékosé. Minedzt kapusként, ami a legmegterhelőbb az összes pozíció közül. Az utóbbi hónapokban a teszt krikettben is formahanyatláson esett át, az átlaga visszaesett, és kapusként sem volt olyan megbízható, mint egykoron. 2008-ban vette át a kapitányi posztot, 60 teszten vezette Indiát, amiből 27-et megnyertek. 2009-ben India története során először vette át a vezetést a teszt világranglistán, ezt 2011-ig sikerült megtartani. 2011-re az indiaiak aranygenerációja kiöregedett, és leromlott a teljesítményük. Különösen idegenben szenvedtek. Azóta 22 teszt meccsen játszottak Indián kívül, amiből csak kettőt tudtak megnyerni és 13-at elveszítettek. Dhoni 2005 óta volt válogatott, 4876 futást szerzett, átlaga 38. Legjobbját tavaly érte el Chennai-ban Ausztrália ellen, amikor 224-et ütött. Kapusként az ellenfél játékosait 294-szer ejtette ki, ami az ötödik legjobb a teszt örökranglistán.

kép: Ankur Pakar

Az 1981-ben született Dhoni az elmúlt 10 év emblematikus indiai játékosa. Sosem övezte a Sachin Tendulkarra jellemző hisztérikus rajongás. Tendulkar félisten volt, Dhoni pedig a modern indiai krikett ikonja. Tendulkar visszavonulása után ő lett az első számú krikettjátékos a rajongók szemében. Élete már-már bollywoodi fordulatokkal tűzdelt.  Dzshárkhand állam fővárosából, Ráncsiból származik (2000-ig Bihar állam része volt). Gyerekkorában tollaslabdázott, focizott és krikettezett. Mindegyik sportágban járási válogatott volt, de igazi szenvedélye akkoriban a futball volt. Kapus szeretett volna lenni, a krikett nem nagyon érdekelte. Krikettezni a futballedzője küldte el. Tehetségére egyből felfigyeltek, és amint elkezdett a krikettre koncentrálni, országosan is ismerté vált a neve. Húsz évesen az indiai vasúttársaságnál helyezkedett el, mint kalauz. Kollégái nagyon kedvelték őszintesége és humora miatt. A kalauzkodás mellett Dzshárkhand színeiben krikettezett. A válogatott látókörébe 2003-ban került. Azóta elmozdíthatatlan lett.

A „Captain Cool”-ként is ismert Dhoni a leginkább eladható krikettjátékos manapság. 2014-ben a 22. helyen szerepelt a leggazdagabb sportolók Forbes által összeállított listáján. Ő az egyetlen krikettjátékos a top100-ban. Amennyire higgadt a pályán Dhoni, a magánéletben legalább annyira visszafogott. A nyilvános szereplésektől távol marad, nem zúdítja a tweetjeit az internetre és arra a legbüszkébb, hogy az indiai hadsereg tiszteletbeli alezredessé avatta az ejtőernyős hadosztálynál. Különösképpen nem él hivalkodó életet, 33 évesen a szüleinél él a feleségével (ez mondjuk Indiában nem olyan meglepő). Valójában Dhoniról nincsenek sztorik. Dhoni tulajdonképpen egy borostás kocka, aki arra született, hogy krikettsztár legyen. Ahogy Sidharth Monga, indiai szakíró, fogalmazott egy korábbi portréjában: „Dhoni nem azért játszott, hogy népszerű legyen. A krikett csak véletlenül megesett vele egy szép napon.”

Dhoni az angolok ellen 2007-ben

Egy személyes emlék Dhoniról. 2008 októberében éppen Indiában voltam, amikor Ausztráliával játszottak egy négymeccses teszt szériát. A második meccset Mohaliban rendezték. Akkoriban Anil Kumble volt az indiai kapitány, akinek a szülői háza mellett minden reggel elmentem munkába menet, de ezt csak évekkel később tudtam meg. Szóval Dhoni fél órával a meccs előtt tudta meg, hogy ő lesz a kapitány Mohaliban. Abban az évben ez volt már a második ilyen eset, de azért az ellenfél a világ akkori legerősebb csapata volt. A pénzfeldobás pillanataira az irodában gyakorlatilag megállt az élet és a recepción található tévé előtt tömörült az összes kolléga. Dhoni Kumble blézerében jelent meg a pénzfeldobásnál, és megnyerte, ami után az ütést választotta. Ahhoz, hogy megfogják az ausztrálokat egy nagyon jó első játékrész kellett. Ebben oroszlánrészt vállalt Tendulkar és Ganguly, de amikor Dhoni bejött ütni, akkor még mindig nem álltak úgy az indiaiak, hogy esélyük legyen megnyerni a meccset. Dhoni odavert egy 92-t 124 labdából. Őt ejtették ki utoljára. A dobóknak is jól ment, de Ausztrália hátrányban volt a második játékrész után. A győzelemhez azonban egy olyan stabil vezetés kellett, hogy ne tudjanak fordítani az ausztrálok. Mindezt olyan időtartam alatt kellet produkálni, hogy legyen idő kidobni az összes ausztrált. Dhoni előrejött harmadikként ütni –hetes körül szokott ütni egyébként- és kiesés nélküli 68-at ütött 84 labdából, amikor deklarálta az eredményt és átadta az ütést az ausztráloknak. A dobói ismét jól végezték a dolgukat, és végül India 320 futással nyert. Egyik legjobb meccs volt, amit valaha követtem, pedig Mohali gyakran kritikán aluli meccseknek ad otthont.

Dhoni a győztes teszten kapusként


kép: AFP

Címkék: india, MS Dhoni

Párkeresés angol módra

Amióta Andrew Strauss visszavonult az angol szakvezetés folyamatosan keresi a tökéletes társat Alastair Cook mellé. Ez a projekt már két és fél éve tart, és még mindig nem úgy néz ki, hogy sikerült a hiányposztot betölteni. A kérdés pedig egyre inkább égetőbb. Az angol válogatott idei még a legkeményebb másnapnál is nehezebb, tragikusabb és nyomasztóbb volt. A kezdőpáros problémáját áprilisi karibi túrára igencsak meg kell oldani. Nyáron újra Ashes, az angolok már az első nap bukják a hamvak visszaszerzésének esélyét, ha nem tudnak hatékony és eredményes párral kezdeni. A továbbiakban áttekintem, hogy kik jöttek Strauss után, és bemutatok egy-két lehetséges jelöltet. A posztban csak teszt krikettről lesz szó, ODI és Twenty20 krikett teljesen más sport.

kép: PA Photos

Mi az a nyitópáros és miért fontos?

A krikett egy meglehetősen fura sport, egyrészt csapatjáték. Másrészt egyéni sport, ha abból a szemszögből nézem, hogy az ütő és a dobó párbajozik. Harmadrészt különösen fontos, hogy az egyszerre pályán lévő ütőjátékosok együtt mire képesek. A párosok statisztikájának kiemelt szerepe van a szakvezetés szemszögéből. Az ütők egyénileg is jobb teljesítményre képesek, ha a játékstílusukhoz és habitusukhoz illő társ van a pályán.

Kiemelten fontos a teszt krikett esetében a nyitópáros. A nyitópáros játékával indul minden mérkőzés. Az ő játékuk alapozza meg a mérkőzés menetét. Nemcsak a pontgyártás fontos. A nyitójátékosok inkább hidegvérükről megbízhatóságukról híresek. Fontos, hogy tompítsák az ellenfél támadásainak az élét. Kifárasztják a legjobb dobókat, és megkönnyítik a helyzetét a sorban utánuk következő sztárütőknek. Amikor egy krikettmérkőzés elkezdődik még új a labda. Az új labdával sokkal veszélyesebbek a gyors dobók. Ilyenkor még fényes a felülete, van húzása, az ütő előtt irányt változtat, máshogy pattan, más a sebessége, mint az öregedő labdának, ami felpuhul és megkopik. A labda kondíciója és annak változása nagyban függ a pályától, az időjárástól és a gyártótól. Természetesen a dobók a meccs elején még frissebbek és fittebbek, mint a későbbiekben (ötnapos meccsről beszélünk).

Az angolok szemszögéből nézve idén nyáron a világ legjobb gyorsdobó alakulata érkezik hozzájuk. Az Angliában használatos Duke labdák tovább maradnak kemények, mint pl. a Kookaburák. Vagyis tovább tartanak majd az „újlabdás” ausztrál támadások. További nehezítő tényező lesz majd az angol nyár. A felhős, párás idő segíti a gyors dobókat. (Legalábbis egy pontig.) Ebből az is következik, hogy megfontolt védőjátékra is szükség lesz. A dobók és mezőnyjátékosok kifárasztásával a nyitópáros gyakorlatilag megnöveli az ütősorrend középső szakaszának futásszerző potenciálját. Egyrészt, ahogy előbb is említettem, a labda állapota kedvezőbb lesz az ütőjátékosok számára. Másrészt a pálya állapota is inkább alkalmas futásszerzésre a meccs közepén. A nyitópáros effektív ütőjátéka keresztülhúzza az ellenfél kapitányának taktikáját, aki jellemzően az elején próbálja megtörni az ellenfél játékát. Adott esetben demoralizálhatja a dobókat és a mezőnyt.

A boldogság pillanatai: Cook és Strauss

kép: Getty Images

Cook és Strauss, a tökéletes angol páros

A párost talán alulértékelte a világ, de két és fél év elteltével látszik, hogy ők nagyszerűen kiegészítették egymást. Mindketten balkezesek, mindketten óvatosak, mindketten inkább hátsó lábasak, de nagyon ismerték egymás játékát. Nem véletlenül élte az angol krikett a játékuk (és Strauss kapitánysága) alatt a modern kori fénykorát. 2006 és 2012 között voltak az angol válogatott kezdőpárosa. Összesen 4711 futást szereztek együtt, 40,96-os átlagon. A legjobbjuk 229 futás volt, amit a West Indies ellen ütötték 2009 márciusában. Összesen tizenkétszer szereztek száz futás fölött és tizennyolcszor 50 futás fölött. A 4711 futás a harmadik helyre rangsorolja őket a krikett nyitópárosainak örökranglistáján (csak az ausztrál Matthew Hayden és Justin Langer – 5655 futás – valamint a karibi Gordon Greenidge és Desmond Haynes – 6482 futás - előzi meg őket). Miután Andrew Strauss visszavonult Cook vette át a kapitányságot. Sokat bírálják, formája hanyatlóban van. Azóta 26 teszt meccs során négy társat próbáltak ki inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Cook és Compton

Strauss visszavonulása után Nick Compton kapta meg az esélyt a bizonyításra. Kicsit unalmas stílusú, de nagyon megbízható játékos. Indiában kezdett, nem játszott különösképpen rosszul, igaz csak egyszer jutott ötven fölé, de a Cook-Compton páros kétszer is száz fölé jutott együtt. Úgy tűnt, hogy megvan benne a potenciál, további esélyt kapott a bizonyításra. Új-Zélandon kifejezetten jól játszott, két százasa is volt. Dunedinben 231-et ütöttek Cookkal, ami magasabb, mint Cook és Strauss legjobbja. Fun fact: az angol válogatott nyitópárosa azóta sem jutott 100 fölé. Néhány hónappal később a Black Caps (Új-Zéland) túrázott Angliában, Compton egyre kevésbé érezte a bizalmat, a szövetség nyílt titkot csinált abból, hogy Joe Rootot szívesebben látnák Cook társaként. Compton idegesen játszott és betlizett. Ashes-re pedig csapaton kívül találta magát. Az angol bajnokságban eleinte nem volt rossz, de láthatóan megviselték a történtek. Idén novemberben felfüggesztette a karrierjét és pihenőre ment. Egy hónappal később korábbi csapata, a Middlesex, igazolta le. Még mindig csak 31 éves, de ő már nem jön számításba az angol szakvezetők szemében. Számomra továbbra is rejtély, hogy miért dobták Comptont. Azt pletykálják, hogy az angol menedzsmentben többen nem szeretik.

Cook és Compton Kalkuttában

Kép: BCCI

Összegzés

Cook és Compton: 9 teszt
Cook: 969 futás, 60,56-os átlagon, 5x100
Compton: 479 futás, 31,93-as átlagon, 2x100, 1x50
Együtt: 927 futás, 57,93-as átlagon

(Beszúrtam egy-egy diagramot a bekezdések elejére, ami az együttes teljesítményét mutatja. A zöld háromszög jelzi, hogy hány futást értek el párban játékrészenként. Ez jellemzően alacsonyabb, mint ha összeadnám az elért futásokat.)


Cook és Root

Az angol szakvezetés egyik gyönyörű, ám bukásra ítélt ötlete volt, hogy Joe Rootot betették kezdőnek Cook mellé. Habár az átlaga egész jónak mondható, azt annak köszönheti, hogy 180-at ütött a formán kívüli ausztráloknak a Lord’s-on. Rootról elég hamar kiderült, hogy az új labda ellen nem elég megbízható a játéka. Azóta levitték ötösbe, ott meglehetősen jól érzi magát és elég termékeny. Nincs értelme őt középről elmozdítani.

Cook gratulál Rootnak egy ötveneshez

kép: PA Photos

Összegzés:

Cook és Root: 5 teszt
Cook: 277 futás, 27,70-es átlagon, 3x50
Root: 339 futás, 37,66-os átlagon, 1x100, 1x50
Együtt: 266 futás, 26,60-as átlagon

Cook és Carberry

Az Ashes visszavágójának 2013 végén a 34 éves Michael Carberry-vel vágott neki az angol válogatott. Nem volt könnyű helyzetben, neki jutott a kellemetlen feladat, hogy megállítsa csúcsformában játszó Mitchell Johnson által vezetett ausztrál támadásokat. Bátor, már-már vakmerő volt, de nem sikerült neki, az angolokat 5-0-ra lemosták az ausztrálok. Carberry mentségére szóljon, habár a fő statisztikái kifejezetten gyengék, ő fogadta a legtöbb labdát, és csak Kevin Pietersen szerzett nála több futást. Ez természetesen a többiekről is sokat elmond. Összességében azért elmondható Carberry-ről, hogy képes elpocsékolni a jó kezdést és amatőr hibákat vétett, egyáltalán nem tudott támaszt nyújtani a többieknek. Ezt nyitóként nem engedheti meg magának. Carberry-t kitették az Ashes után, és az angol bajnokságban sem játszott csúcsformában. Mindössze 37.88-as az átlaga a másodosztályban. A balkezes, kifejezetten atletikus felépítésű Carberry-nek talán lehetne még esélye a visszatérésre, ha fiatalabb lenne, 34 évesen viszont ő sem lesz már a teszt csapat oszlopa.

Cook és Carberry egy felkészülési meccs után

kép: Getty Images

Cook és Carberry: 5 teszt
Cook: 246 futás, 24,46-os átlagon, 3x50
Carberry: 281 futás, 28,10-es átlagon, 1x50
Együtt: 250 futás, 25-ös átlagon

Cook és Robson

2014-ben Sam Robson kapta meg az esélyt. Egy Sri Lanka elleni 127-tel zseniálisan kezdett, de utána visszaesett. Az ellenfelek kitapasztalták, hogy a jobb oldali kapufán kívüli terület a gyengéje. Robson a csapat leggyengébb láncszeme volt India ellen, pedig az indiai dobók azért nem képviseltek félelmetes játékerőt. Robson és Cook együtt gyakorlatilag olyan erősek voltak, mint az angolok utolsó ütőpárja, akik már a dobóspecialisták. Mindenesetre Robson még mindig csak 25 éves, és nem egy rossz játékos, számára még lehet visszaút az angol válogatottba. A szakvezetés sem mondott leróla, nevezték az angol második csapat dél-afrikai túrájára. Ha jól teljesít 2015 januárjában, akkor könnyen lehet, hogy áprilisban ő lesz Cook társa Antiguán. Ellene szól, hogy az ausztrál és a dél-afrikai dobók kedvenc támadási terülte pont Robson gyengéje.

Robson és Cook

kép: PA Photos

Cook és Robson: 7 teszt
Cook: 376 futás, 37,6-os átlagon, 3x50
Robson: 336 futás, 30,54-es átlagon, 1x100, 1x50
Együtt: 355 futás, 32,27-es átlagon

További jelöltek

Optimális esetben az angol szakvezetők nem jönnek elő olyan hajmeresztő ötletekkel, mint Gary Ballance előretolása, amivel tökéletesen megbontanák a stabilizálódó középső szakaszt. Lássuk kik jöhetnek kivülről. Adam Lyth és Alex Lees szintén utazik a dél-afrikai túrára a tartalékokkal. Mindketten a 2014-es bajnok Yorkshire csapatát erősítik. Lyth az év játékosa lett angol bajnokságban. 1489 futásával a bajnokság legeredményesebb játékosa lett. Átlaga 67,68, ami szintén imponáló. Alex Lees az év fiatal játékosának járó címet nyerte el. A bajnokság 12. legeredményesebb ütője volt 971 futással. Ők ketten akár hosszútávú megoldást is jelenthetnek az angol válogatottnak, a Yorkshire-ban is együtt kezdenek.  Lyth balkezes, modern stílusú játékos, aki nem ijed meg, ha le kell támadni az új labdát. Lyth pont jó korban van a debütálásra, 27 éves, 7 első osztályú szezonnal a háta mögött. Lees szintén balos, de még csak 21 éves. Négy county szezonnal a háta mögött neki talán még korai lenne a teszt krikett. De a potenciál mindenképpen benne van.

Varun Chopra sokáig kandidált a pozícióra, de a 2014-es szezonja botrányosan rosszra sikerült az egykor U19-es angol kapitánynak. Tehetségét bizonyítja, hogy 2011-ben, 2012-ben és 2013-ban is 1000 futás felett termelt. Formahanyatlását bizonyítja, hogy 2014-ben csak 785-öt 34-es átlagon. Ez kevés a válogatottsághoz. Azt viszont még korai lenne kijelenteni, hogy örökre elveszett. Ales Hales 2014 nyarán 50 körüli átlagot hozott az angol bajnokságban. Viszont ott van az előző szezonja, amikor az átlaga 14 körül volt, ami kritikán aluli egy ütőjátékostól. Hales problémája, hogy rosszul kezeli a magasan érkező labdákat, ami gondokat okozhat az ausztrálok ellen. Tehetsége megvan, angol szemszögből meglehetősen unortodox játékos, de működhet vele a csapat.

Az angol válogatottnak öt teszt meccs áll rendelkezésre az Ashes-ig. Kemény menet lesz…

Lyth és Lees a Yorkshire színeiben egy közösen elért százas után


kép: Getty Images

Moeen Ali portré

2014 nyarát az angol krikett kedvelők számára egy szakállas srác játéka tette emlékezetessé. A 27 éves pakisztáni származású, WG Grace-hez hasonló szakállat viselő Moeen Ali felkeverte az állóvizet az átalakulóban lévő angol válogatott körül. Moeen már a közelmúltban is egyike volt a teszt válogatottság első számú várományosainak. Leginkább elegáns ütőjátéka volt, amivel felhívta magára a figyelmet, de végül dobóként került reflektorfénybe, amikor az angol csapat a visszavonult Greame Swann utódját kereste. A meghívót végül dobó- és ütőjátékával is meghálálta. Moeen Alit azonban nemcsak a krikettudása, hanem a karaktere is érdekessé teszi…

Anglia ázsiai származású lakosságához mérten meglepően alacsony a dél-ázsiai játékosok száma a krikettligában. Annak ellenére, hogy a dél-ázsiai bevándorlók az ötvenes évektől folyamatosan érkeztek Angliába, ennek ellenére 1992-ig kellett várni az első dél-ázsiai származású, de brit születésű profi játékosra. Wasim Khannak azóta sem sok követője akadt. Legtöbbre Nasser Hussain vitte, 1999 és 2003 között 45 teszt meccsen volt az angol teszt csapat kapitánya. Rajta kívül még Monty Panesar (az első szikh az angol válogatottban) és talán Ravi Bopara említhető, mint komolyabb brit-ázsiai származású játékos. Hiába első számú sport a brit-ázsiaiak között a krikett, mégis alulreprezentáltak a magasabb szinteken. Ennek összetett okai vannak. Egy-egy tehetségesebb sráctól az egész pakisztáni mikroközösség (ha csak a szűkebb családot vesszük, az is nem egyszer 50-60 fő) várja az áttörést, aztán ha elszúrnak valamit, akkor sokkal inkább összeroppannak, mint az angol társaik. Másrészt kulturálisan is különböznek a felső- középosztálybeli angol társaiktól, nehezen illeszkednek be az öltözői kultúrába (szigorúbb vallási előírások, szigorúbb családok, a legtöbbször szegényebb családokból is származnak stb.).

Moeen Ali Birmingham pakisztáni lakta részének központjából (Sparkhill) származik, apja és nagybátyja ikertestvérek, akik ikerlányokat vettek feleségül (vagy mondták nekik, hogy vegyenek feleségül). Az apja és a nagybátyja is krikettrajongók, akik minden nap gyakoroltak a srácokkal a kert végében. Két testvére (Kadeer és Omar), valamint két unokatestvére Kabir és Aatif és profi krikettjátékosok lettek, habár a válogatottságig csak Kabir jutott el. Egy teszt meccs jutott neki 2003-ban. Moeen apja 100%-ban a gyerekek edzésének szentelte az életét, otthagyta a munkahelyét, hogy az edzőjük legyen. Moeen 15 évesen került be a Warwickshire első csapatába és végigjárta a korosztályos válogatottakat. Tinédzserként nem volt gyakorló muszlim. Ugyanolyan volt, mint bármelyik másik korabeli krikettőrült srác. 18 évesen fordult a vallás felé egy betért egykori keresztény hatására. Egy évtizeddel később a vallásos muszlimok életét éli, napi ötszöri imával és Ramadannal együtt. A vallás segít neki koncentrálni és a szigorú előírások keretbe foglalják a napjait és az életét, így a pályán csak a játékra kell koncentrálnia.

Moeen a Stoney Lane Parkban, ahol krikettezni kezdett

kép: Andrew Fox / The Telegraph

2013-ban Moeen 1375 futást szerzett az angol első osztályú bajnokságban, ezzel ő volt a legeredményesebb ütőjátékos. Megkapta a legértékesebb játékosnak járó kitüntetést, valamint az év játékosa díjat. Moeen értékét az angol válogatott szemszögéből különösen a dobásai emelik. A szakvezetés Greame Swann helyére keres csavart dobókat és ez igazi hiányposzt Angliában. Az angol pályák nem igazán kedveznek ennek a dobásnak, a csavart dobással foglalkozó edzők nem igazán jók és a csapatok is inkább a gyorsdobásokra építenek. A spinnerek hamar demotiválódnak, mert kevés esély van a fejlődésükre. Moeen technikája hasonló Swannéhoz, ujjaival csavarja a labdát, ami távolodik a jobbkezes ütőtől (off-spin). 2014 elején először csak az ODI és a Twenty20 válogatottba hívták meg, júniusban pedig a Sri Lanka ellen készülő teszt csapatba.

Moeen átveszi az év játékosának járó díjat Nasser Hussaintól

kép: Getty Images

Sri Lanka ellen inkább az ütővel ment neki a játék. A második meccs második angol játékrészében kiesés nélküli százast ütött. Abban a százasban klasszikus stílusú ütőjátékosok értékeit csillogtatta. Őrült meccs volt, ha Jimmy Anderson két labdával tovább bírja, történelmi mentés lett volna Moeenéktól. Így veszítettek az angolok, de Moeen biztosította a helyét. Az igazi áttörést azonban az India elleni ötmeccses széria hozta el, ahol az ellenfél 19 ütőjátékosát ejtette ki 22,94-es átlagon (vagyis wicketenként nagyjából 23 futást szereztek ellene), ez nagyon jó statisztikának számít. Ennél több indiai ütőjátékost Ázsián kívül csak három csavart dobó tudott kiejteni (az indiai ütőjátékosok hagyományosan jók a csavart dobók ellen és az Ázsián kívüli pályák hagyományosan nem támogatják a csavart dobást). Ahogy korábban is írtam, Moeen klasszikus dobó, két dobást tud: a tradicionális off-spint és annak az egyenes verzióját. Ismeri a doosrát is, de azt hanyagolja a kar egyenesítése miatt. Nem egy misztikus dobó, de az alapokat nagyon tudja és ettől válhat hasznossá a világ krikettpályáin.

Moeen 6 wicketje az India elleni 3. teszten

Az India elleni harmadik teszten Southamptonban Moeen két karszalaggal jelent meg a pályán. Az egyikre „Save Gaza” a másikra „Free Palestine” volt írva. Az ICC megtiltotta, hogy hordja a szalagokat, a mezekre vonatkozó szabályzatra hivatkozva. Az angol szövetség megvédte Moeent, hogy az üzenet nem politikai, hanem humanitárius volt. Az eltiltást megúszta Moeen, aki hivatásának tekinti, hogy inspirálja a muszlim fiatalokat és segítse őket, hogy minél többre vigyék a krikettpályán. Moeen álláspontja szerint két három generációval ezelőtt tényleg esélytelen volt az áttörés egy muszlim játékosnak. Manapság azonban a muszlim fiatalok leginkább kifogásnak használják a rasszizmust, ha keményen dolgoznak, akkor probléma nélkül eljuthatnak ők is a profi szerződésig, vagy akár a válogatottig. Itt azonban ismét ingoványos a talaj. Több olyan cikk is megjelent, hogy Moeennak az angol válogatottat kell képviselnie, nem a vallását, de őt ezek az írások nem szokták zavarni. Moeen kiállt az Iszlám Állam ellen és többször intézett felhívást a fiatalok irányába, hogy ne álljanak be a dzsihádistákhoz. Ő az egyetlen muszlim a csapatában, nem jár el a csapattársakkal szórakozni. Ettől nincs különösebb törésvonal köztük. Azt nyilatkozta, hogy egy kicsit sem hiányzik az alkohol az életéből, főleg, amikor másnap végignéz a csapattársakon. Jelenlegi csapata, a Wocestershire, még külön imaszobát is a rendelkezésére bocsátott.

Szeptemberben egy közjáték zavarta meg az India elleni Twenty20 meccset. Moeent kifütyülték, amikor bejött ütni, és amikor dobáshoz készülődött. Akik kifütyülték indiai származású britek voltak. Ők leginkább azért fütyültek, mert Moeen pakisztáni származású.

Moeen egyfajta ikon lett a nyáron az angol muszlim fiatalok körében. Azt még korai lenne megmondani, hogy a karrierje milyen irányt vesz. A teszt krikett nehéz műfaj, csak nagyon keveseknek sikerül tartósan az éljátékosok közé tartozni. A jövő nyáron esedékes Ashes vízválasztó lesz. Moeen színre lépésével megnyílik-e az út az ázsiai származású játékosok számára? Ezt is korai lenne még megmondani. Mindenesetre egy lépéssel közelebb került hozzá az angol krikett.

Címkék: Anglia, moeen ali

Az ember, aki Blatternél is korruptabb

A Nemzetközi Krikett Tanács (ICC) sem működik másképpen, mint ahogy azt más sportágaknál megszokhattuk. Az ilyen szervezetek a korrupció melegágyai. Manapság a krikett legerősebb embere egy bizonyos Narayan Srinivasan. Az indiai üzletembert 2014. júniusában nevezték ki az ICC élére annak ellenére, hogy az előélete finoman szólva sem makulátlan. A kinevezését leginkább a klasszikus sátoros metaforával tudom illusztrálni: inkább pisáljon bentről kifelé, mint kintről befelé….

Narayanaswami Srinivasan, akit a továbbiakban az egyzserűség kedvéért “Srini”-nek fogok hívni, 1945. január 3-án látta meg a napvilágot egy Kallidaikurichi nevű dél-indiai kisvárosban. Kallidaikurichi Tamil Nadu államban található és klasszikus dél-indiai település gazdag történelmi hagyományokkal és virágzó hindu kultúrával. (Ennek a későbbiekben még szerepe lesz.) Srini egy tamil családban nőtt fel. Családja a legmagasabb, azaz a bráhmin, kaszthoz tartozik. Apja az 1946-ban létrehozott India Cements ipari vállalat egyik alapítója. Srini a főiskolát Chennai-ban (akkoriban inkább még Madras) végezte, vegyészmérnöki diplomáját pedig az Illinois Institute of Technology egyetemen szerezte.

Az India Cements-nél gyorsan lépett előre a ranglétrán. A nyolcvanas években azonban összekapott a másik alapító fiával és mennie kellett. Itt eléggé zavaros a történet, de a lényeg, hogy az indiai ipari fejlesztési banknál kezdett el dolgozni, akik a nyolcvanas évek végén bevásárolták magukat az India Cements-be. Ezzel Srini kikerülte a riválisát és 1989-ben kinevezték az akkoriban még közepes méretű cementipari vállalkozás vezérigazgatójává. Állítólag a nyolcvanas években összehaverkodott az akkor tamil kormánypárt (a tamil politikai rendszer megérne egy posztot, de ez a blog a krikettről szól) akkori vezetőjének az unokaöccsével. Murasoli Maran (az unokaöccs) 1996 és 1998, valamint 1999 és 2002 között ipari miniszter volt a kormányban. (A pártot egyébként az Murasoli unokatestvére MK Stalin vezeti napjainkban. Ebből nagyjából le is vehető, hogy melyik oldalt képviselik. A kedves papa, M Karunanidhi, a generalisszimusz iránti tiszteletből nevezte el így a fiát.) A kilencvenes évek elején az India Cements több aggresszív felvásárlást hajtott végre Srini irányításával és India harmadik legnagyobb cementvállalatává nőtte ki magát. (India történetének legnagyobb értékű akvizíciója volt, amikor felvásárolták a Raasi Cements nevű vállalatot. A korabeli üzleti cikkeket olvasva elég könyörtelen ügyletről volt szó. Egyébként emlékeztetnék mindenkit arra, hogy ki volt ekkoriban az ipari miniszter…) Ahogy a Forbes-ban írni szokták: a hozzá közel állók szerint Srini igazi harcos, aki addig nem nyugszik, amíg meg nem semmisíti az ellenfelet, és csak ő marad talpon a végén. Állítólag A Keresztapa a kedvenc regénye. Srini az indiai gazdasági életben is komoly pozíciókat töltött be. A teljesség igénye nélkül volt ő a kereskedelmi és ipari kamara elnöke, különböző cementszövtségek és -kamarák elnöke, indiai munkaadók szervezetének elnöke.

A hírek India Cement vastagon benne volt egy 30 milliárd rúpiás (105 milliárd forint) kenőpénzről szóló korrupciós ügyben. Srini volt az egyik fő “befekető” a Jagan’s Bharti Cement nevű cégben, ami egy Jaganmohan Reddy nevű indiai politikus tulajdona, akinek az apja Andhra Pradesh állam korábbi kormányzója. A “befektetéskért” cserébe a előnyhöz juttatták a tulajdonosokat (könyebben és olcsóbban jutottak földhöz, olcsón felvásárolhattak építőipari cégeket stb stb). A korábban említett 30 milliárddal vették meg a politikusokat. A könyvvizsgálói jelentések szerint az ügyletek miatt az indiai államot 1 billió (10^12) rúpia (3500 milliárd forint) kár érte. Ez még Simicska-méterrel számolva is rohadt sok. Rejtőt idézve, ennyi pénz csak a számtanpéldákban létezik.

Srini igazi mániája azonban a sport, 2001-ben tűnt fel a krikett háza táján. A korábbi indiai szövetség (BCCI) elnöke AC Muthiah fő támogatója volt Tamil Nadu állam krikettszövetségében. Egy évvel később már ő a tamil kriketszövetség elnöke. Innen egyenes út vezetett a BCCI elnökségéhez. Szövevényes egyezségeket kötött az indiai krikett erős embereivel, ami gyorsan kamatozott. 2005-ben kinevezték a BCCI pénzügyi vezetőjének. Később főtitkár lett, majd 2011-ben átvette a BCCI elnöki székét. Emellett elnöke Tamil Nadu golfszövetségének és az Indiai Sakkszövetségnek. A sportszövetségek vezető pozícióinak betöltése - kit tudja miért - családi hobbi Sriniéknél: öccse az Indiai Olimpiai Bizottság elnöke valamint a Squash Világszövetség első embere. Srini legnagyobb dobása, hogy az India Cements 2008-ban elnyerte a Chennai-i IPL csapat franchise jogait. Hogy-hogynem eközben a BCCI működési szabályzatából kivették az összeférhetetlenségre vonatkozó részt, ami megakadályozta volna, hogy a szövetség tagjainak formálisan közük legyen IPL csapatokhoz. Véletlenül a tamil krikettszövetség és az indiai sakkszövetség alapszabálya is hasonlóan módosult. AC Muthiah beperelte korábbi pártfogoltját. Több jogi kör következett, és az ügy jelenleg is áll az indiai legfelsőbb bíróságon. Legutoljára hétfőn (december 1) volt meghallgatás, de ismét csak a Csubakka-védelemig jutottak. A Chennai Superkings-szel (CSK) pedig eljutottunk a leghúzósabb részhez.

Mivel az eddigi rész eléggé száraz volt, tennék egy rövid kitérőt. Említettem két bekezdéssel ezelőtt, hogy még jelentősége lesz, hogy egy kis konzervatív hindu dél-indiai faluból származik. Srini totálisan ezohülye. Az indiaiak alapból nagyon babonásak. Ez alól Srini egy kicsit sem kivétel. Van egy saját asztrológusa, aki napi tanácsokkal látja el. Olyannyira, hogy állítólag a csillagok állása alapján beleszól a csapat összeállításába és a taktikába. A 2013-as IPL idején az asztrológus mondta meg a meccsek előtt az ütősorrendet, és taktikát arra az esetre, ha megnyerik a pénzfeldobást. A CSK-stábnak ki van adva, hogy milyen színű pólót kell viselniük, és melyik isten képét hova kell helyezni az öltözőben, hogy maximalizálják az esélyeiket. Az ellenfelek pedig piros törölközőt kapnak, hogy balszerencséjük legyen. A csapatbusznak abban a pozícióban kell parkolnia, amit az asztrológus felrajzol. A 2013-as IPL döntő előtt különleges imákat rendelt el a stábtól, mert MS Dhonin rontás volt. Valami porszem kerülhetett a gépezetbe, mert Dhoni jól játsztott (csapata legeredményesebbje volt), de mégis a Mumbai nyert. A családi vonalon sem megy minden rendben asztrológiailag. A fiát kitagadta, mert az meleg. A fia vádja szerint többször zaklatta őt és az élettársát, valamint az élettársának a családját. A fia vádjai szerint 2012-ben rendőrökkel verette meg egy Mumbai-i étteremben. Korábban egy krikettütővel probálta meg kigyógyítani a homoszexualitásból. A lánya beleszeretett egy alacsonyabb kasztból származó fiúba. A vő, Gurunath Meriyappan, egy tamil kereskedő családból származik, ami egy kicsit sem bráhmin-kaszt. Srini finoman szólva sem volt elragadtatva a frigytől. A fia szerint Srini minden este zaklatta a vőjének a családját. Mindenesetre végül valahogy megbékélt a dologgal. A megbékélést gondolom segítette, hogy Gurunath családja az egyik leggazdagabb Dél-Indiában. A nagyapja alapította az AVM Productions filmprodukciós céget, ami a legrégebbi Dél-Indiában. Srini asztrológusa 20 millió rúpiát keres évente a tanácsaival. Ez hozzávetőlegesen 70 millió forint. Nem rossz egy áltudományos tevékenységért. (Megj.: semmi bajom a konzervatív hindukkal és a babonáikkal. Csak egy kicsit durvának tartom, hogy a világ legjobb krikettjátékosait egy kuruzsló készíti fel a legértékesebb ligában.)

2013 a korrupció éve volt az IPL-ben. Egyik sarkalatos pillanat volt, amikor a Mumbai-i rendőrség sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy Gurunath Meriyappan, aki az előbb említett vő és természtesen a CSK egyik vezetője, masszív pénzekkel fogadott IPL meccsekre és fontos belső információkat osztott meg a csapatról a bukikkal. A bukik összekötője egyébként egy Vindu Dara Singh nevű bollywoodi színészféle. Az információk jellemzően a csapatösszeállításra és a taktikára vonatkoztak. A meccsekre nagyjából 500000 és 2 millió rúpia között fogadott. Gurunath-ot letartóztatták, Srini viszont maradt a pozíciójában. Gurunath benne volt a csapatvezetésben - gyakorlatilag tulajdonosként működött, licitált játékosokra az aukciókon, ott volt a tulajdonosi megbeszéléseken, a liga menetrendjét meghatározó tárgyalásokon. Emellett az India Cement menedzsmentjének is tagja volt. Nyilvánvaló, hogy azt csinálta, amit az apósa mondott. Srini természetesen nem mondott le, és az ügy elfogulatlan kivizsgálását ígérte. A 2013-as korrupciós botrány elég masszív volt, így a többi szálat kihagynám a történetből. Egy héttel a Gurunath-botrány kirobbanása után Srini mégis visszalépett az elnökségtől, és a korábbi elnököt Jagmohan Dalmiyát nevezte ki maga helyett. Igaz, mindezt csak ideiglenesen. A legfelsőbb bíróság 2013. októberi döntése alapján Srini visszavehette a BCCI elnöki pozícióját, azzal a megkötéssel, hogy nem foglalkozhat az IPL-lel. A vizsgálóbizottság 2014 februárjában publikálta a tényfeltáró riportot. A publikált riport tulajdonképpen többszörös szabálysértésben találta vétkesnek Gurunath-ot, de az akkori hírek nem tettek említést Srini bűnrészességéről. A nyilvánosságra hozott jelentéssel egyidőben átadtak a legfelsőbb bíróságnak egy lezárt borítékot, ami a gyanúsítottak nevét tartalmazta. Ez akkor nem hozták nyilvánosságra. 2014. november 14-én négy kulcsszemélyt gyanúsítottként nevezett meg, akik főszerepet játszottak a 2013-as korrupciós botrányban. Egyikük Srini volt. Srinit tudott a bundázásról, de nem tett semmit ellene. Egyes elemzéseket, azt feszegetik, hogy nem véletlenül nevezték ki azt a három embert a vizsgálóbizottság tagjainak. Könnyen lehet, hogy Srini hagyta jóvá a neveket.

Gurunath twitter fiókja érdekes változáson ment keresztül abban a 30 percben, amikor kirobbant az IPL korrupciós botránya

Amikor Srini a BCCI elnöke volt meggyengítette a főtitkárság szerepét és gyakorlatilag a döntések előkészítése és megvitatása helyett csak pecsételnek. Srini személyesen döntött minden kinevezésről a BCCI-nál, teljesen mindegy milyen szintről volt szó. Valamint Srininek mindenről tudnia kellett, nem volt nélküle BCCI megbeszélés. A BCCI-nál minden papírmunkát az India Cement megbízható alkalmazottai végeztek. Ez nagyjából előrevetíti, hogy mire lehet tőle számítani az ICC-nél.

Az ICC átalakításáról korábban írtam. Srinit 2014 júniusában nevezték ki az ICC elnökévé. Ekkor már nem volt az indiai szövetség elnöke, erről a pozíciójáról legutóbb 2014 márciusában mondott le. Srini együtt fog dönteni Giles Clarke angol és Wally Edwards ausztrál krikettvezetővel az ún Executive Committee (ExCo) kereti között. A tét nem kevés, mert ők dönhetnek majd az elkövetkező években hozzávetőleges 2,5 milliárd angol font sorsáról. Mostantól csak az ExCo terjeszhet elő pénzek elosztásáról szóló, alapszabály változtatási, korrupcióellenes és etikai kérdésben javaslatot. Srini bevette az ICC vezetőségébe azt zimbabwei Peter Chingokát, akit kitiltottak az EU-ból, mert túlságosan közel áll Mugabéhoz. Chingoka a zimbabwei krikettszövetség elnöke volt és seggére vert a 6 millió dolláros ICC támogatásnak, amit a zimbabwei krikett fejlesztésére adtak. Természetesen a zimbabwei krikett nem sokat fejlődött a vezetése alatt. A folyamatos pénzügyi botrányok miatt 2014. júliusában le kellett mondania a zimbabwei szövetség elnöki posztjáról. A magukat meg nem nevező források szerint Srini sosem rettent vissza a zsarolástól. A legviccesebb, hogy a korrupcióellenes osztály személyesen Srininek riportál. Persze a látsztott fentartják, de a korrupcióellenes bizottság annak az osztálynak számol be, ahol ott ül Srini jobbkeze Sundar Raman. Aki nem mellesleg az IPL 2013-as botrányának az egyik főszereplője.

Az ICC szabályzat szerint a három ExCo vezér kétévente rotálja az elnöki pozíciót. Másfél év múlva Giles Clarke következne. Viszont Srini eddig ahol elnök volt, ott úgy alakította a szabályokat, hogy ne lehessen elmozdítani. A tamil szövetségben simán megvette a szavazatokat. Amint már korábban is emltettem, az IPL szabályzatát úgy módosította, hogy simán beleférjen az összeférhetetlenség. Elképzelhető, hogy az ICC hosszú éveken át az irnyítása alatt áll majd.

Srini-ellenes tüntetés Chennai-ban.

Phillip Hughes 1988-2014

Ausztrál idő szerint csütörtök délután elhunyt Phillip Hughes. Az életét a tragikus sérülés után nem sikerült megmenteni. Az orvosok szerint olyan szerencsétlen helyen találta el a labda, hogy a nyaki artériája elszakadt és az agyát pillanatok alatt elöntötte a vér. Az ilyen balesetek olyan ritkák, hogy mindössze száz hasonló esetet jegyeztek fel eddig.

Hughes 18 évesen mutatkozott be az ausztrál első osztályban az Új-Dél-Wales színeiben. 2009-ben elnyerte a legtehetségesebb fiatal ausztrál krikettjátékosnak odaítélt „Bradman Youth Cricketer of the Year” díjat. Néhány héttel később a visszavonult Matthew Hayden helyén bemutatkozott az ausztrál teszt válogatottban (Dél-Afrika ellen). Második teszt meccsén mindkét játékrészben száz felett ütött (116 és 150). Ezzel ő lett a legfiatalabb játékos a sport történetében, aki két százast ütött egy meccsen. Habár a teszt csapatban nem sikerült stabil helyet kiharcolnia, de az ausztrál bajnokságban folyamatosan jó teljesítményt nyújtott. 2013-ban átvehette a legjobb hazai játékosnak járó Border-érmet. 2014 júliusában 202 futást szerzett Dél-Afrika ellen egynapos felkészülési meccsen, ezzel ő az első ausztrál, akinek dupla százasa van ebben a formátumban. Egy hónappal később egyéni csúcsot (243) ütött első osztályú meccsen. A tragédia előtti napokban arról beszéltek, hogy ő veheti át a sérült Michael Clarke helyét az India ellen készülő ausztrál válogatottban. Vasárnap lett volna 26 éves.

A tragédia komolyan megrázta Ausztráliát és a krikett világát. Nyugodjék békében!

kép: theroar.com.au

Mi vezetett Phil Hughes sérüléséhez?

Ahogy délelőtt röviden megírtam, Phil Hughes súlyosan megsérült egy ausztrál bajnoki meccsen. Az agyában vérömleny keletkezett, megműtötték, állapota kritikus. A krikett világa megdöbbent, a twitter nagyjából felrobbant a hír hallatán, mindenki Hughes felépülésért szurkol. Az ausztrál lapok félretették a találgatásokat, hogy ki kerül be a sérült Michael Clarke helyére India ellen a válogatottba. Clarke helyére egyébként Hughes is esélyes volt. Az angolszász sajtó most túlteng a „Hughes sérülésre emlélzetetett minket, hogy mennyire veszélyes sport a krikett” című cikkektől. Én nem megyek el ebbe az irányba, inkább megpróbálom alaposan megvizsgálni, hogy mi történt Hughes-zal és milyen tényezők együttállása kellett a szerencsétlen sérüléshez.

Az események röviden: 2014. november 25, Sydney Cricket Ground, Sheffield Shield mérkőzés első napja Új-Dél-Wales (NSW) és Dél-Ausztrália (SA) között. Phil Hughes az NSW ütőjátékosa 63 futásnál jár, a 48. játszma harmadik dobását fogadja Sean Abbottól. Az ütést elvéti Hughes, a dobás fejen találja, néhány pillanatra még magánál van, látszik, hogy megszédül, majd összeesik.


Amikor először láttam a videót, akkor azt hittem, hogy halántékon találta Abbott Hughes-t. Többször megnézve az esetet kiderül, hogy Hughes fejét a füle mögött találta el a dobás, olyan szerencsétlen helyen, ahol már nem véd a sisak. A dobás ún. bouncer volt, aminek a sajátossága, hogy a dobójátékos úgy irányítja a labdát, hogy az a pattanás után fejmagasságban érkezzen az ütőhöz. Ez teljesen szabályos, Abbott még csak nem is volt sportszerűtlen. A gyors dobók eszköztárában ott kell, hogy legyen a bouncer.

A sérülés pillanata

kép: Getty Images


Sean Abbott egy fiatal ausztrál allrounder, tehát ütésben és dobásban is bevethető. A 22 éves Abbott végigjárta az ausztrál korosztályos válogatottakat, de már van egy felnőtt ODI (egynapos) és három felnőtt Twenty20 válogatottsága is. Abott nem klasszikus gyors dobó. A sebessége krikettmércével mérve közepesen gyors. A Sheffield Shield meccseken hivatalosan nem mérik a dobások sebességét. A bulvár médiában 145-150 km/h sebességről írnak, szerintem ez némileg túlzás, Abbott dobásainak a sebessége valahol 80-85 mérföld között van, vagyis kb 130-135 km/h. A dobások sebességét a labda elengedésének pillanatában mérik. Földet érés után minden pályán lassulás következik be. Az asztrál pályák hagyományosan gyorsak (a labda keveset veszít a sebességéből), a Sydney Cricket Ground (SCG) talaja ez alól némileg kivétel, habár észlelhető volt némi gyorsulás a korábbi évekhez képest, de még mindig Melbourne, de főleg Perth mögött van. A gyors labda az SCG-n nagyjából 30 km/h-át lassul, mire az ütőhöz ér. Hughes-t tehát egy hozzávetőlegesen 100 km/h óra sebességő labda találta el. A krikettlabda tömege 160g, anyaga több rétegű parafa, ez 100km/h sebességnél komoly sérülést tud okozni.

Abbott Pakisztán ellen október 7-én

kép: AFP


A sisak a krikettmeccseken 35 éve terjedt el. Korábban nem hordtak semmilyen felszerelést a játékosok, ami a fejüket védte volna. Az olyan dobások elől, amik veszélyesek, inkább elhajoltak. A sisak viselete erősen ajánlott, azonban nem kötelező (kivéve junior meccseken). Indiában simán ütnek sisak nélkül, mert a talaj adottságaiból következik, hogy nem pattan fel fejmagasságig a labda, illetve lassul annyit, hogy a jobb ütők biztonságosan meg tudják ütni. A krikettsisak leginkább olyan, mintha kereszteznék a lovagkalapot az amerikai futballisták fejvédőjének a rácsával. A sisak többrétegű, belül szivacsos. Többféle anyagból készülhet, manapság a leginkább divatos a karbonszál-kevlár kombó. De készülhet fémből, üvegszálból, vagy törhetetlen műanyagból is. A sisak a fejre illeszkedik és a koponya nagy részét védi. A nyak valamint a fül mögötti terület a fejvédő Achilles-sarka, oda jut a legkevesebb védelem. A fejet ért dobások nagyon nagy többségében a sisak kiválló védelmet biztosít, a sérülések többsége a könnyű kategóriába esik. Ez alól sajnos van egy-két kivétel, éppen november 10-én került kórházba a pakisztáni válogatott Ahmed Shehzad, amikor az Új-Zéland elleni meccsen eltalálta egy dabás. Ő megúszta enyhébb koponyatöréssel. Már amennyire egy koponyatörés enyhébb lehet.

Ricky Ponting találkozott Steve Finn dobásával Brisbane-ben (Ashes 2010/2011)

kép: Getty Images


Érdemes megnézni közelebbről Phil Hughes technikáját. A hetvenes-nyolcvanas években a dobók sokkal nyorsabbak voltak, a bouncerek száma nem volt kettőben maximalizálva játszmánként, és sok ütőjátékos egyáltalán nem hordott sisakot. Manapság az ütők merészebbek is lettek, mert a sisak nyújt számukra egy biztonságérzetet. Phil Hughes egy ún. hook ütést próbált alkalmazni. A „hook” esetében általában a hátsó lábon a testsúly és a játékos lendületből elüti a labdát fejmagasságban. A labda a háta mögött területen ér földet. Elég látványos és aggresszív ütésről van szó. Ebben az esetben Hughes túl gyorsan vitte keresztbe az ütőt, és a labda a könyöke/felkarja felett utat talált a fejéhez. Azért tudta a labda eltalálni azon a ponton, ahol már nem védte a sisak, mert Hughes elfordította a fejét. Az ütésnél alap, hogy végig a labdát kell nézni, ebben az esetben Hughes ezt elvétette egy pillanatra. Hughes technikáját azonban nem akarom kritizálni.

Összességében több véletlen tényező kellett, hogy ilyen súlyos sérülés legyen a vége. Hibás nem hinném, hogy van az esetben. A krikett a védőfelszerelés ellenére egy veszélyes sport. Természetesen a legjobbakat kívánom Hughes-nak és épüljön fel mihamarabb. Ne feledkezzünk el Sean Abbottról sem, ő nagyon nehéz időszakon megy most keresztül.

Súlyos sérülést szenvedett Phil Hughes

Kritikus állapotban került kórházba Phil Hughes, az ausztrál válogatott ütőjátékosa. Hughes-t egy ausztrál bajnoki meccs első napján eltalálta egy magasan érkező gyors dobás, az ún. bouncer. Sean Abbott dobása közepesen volt gyors, kb 130-140 km/h lehetett, ezt próbálta elütni Hughes, de túl gyors volt a mozdulat és a labda a bal halántékát találta telibe. Hiába volt rajta sisak, a fejében vérömleny keletkezett, azonnal elájult és mesterségesen lélgeztette a csapatorvos a mentők megékeztéig. A kórházban életmentő műtétet kellett végrehajtani rajta. Ahogy az ilyen sérülések során lenni szokott, mesterséges kómában tartják és a következő 24-48 órában derül ki, hogy mennyire súlyos a helyzet. 



A 26 éves ütőjátékos 26 teszt meccsen és 25 ODI meccsen szerepelt az ausztrál válogatottban. Az utóbbi hetekben jó formát mutatott (most is 63 futásnál járt), jó eséllyel pályázott sérült csapatkapitány, Michael Clarke, helyére az India elleni sorozatban.

A nyújtott kar problémája

A krikett egyik leglátványosabb jellemzője, hogy a labdát nyújtott karral hajítják el a játékosok. A  játék történetében gyakorlatilag folyamatosan jelen volt, hogy ki kell gyomlálni a dobást, de a szabályalkotók csak 1960-ban írták le, hogy mit is jelent pontosan, hogy nyújtott karral. Akkor úgy határozták meg, hogy nem szabad a kart könyékből kinyújtani, amint az elérte a váll magasságát a dobás indításánál. Akinél a játékvezetők hibás mozdulatsort látnak, érvénytelenítik a dobását. Ez egyértelműnek hangzik, de az azóta eltelt fél évszázad alatt kiderült, hogy ez azért mégsem ilyen egyértelmű a gyakorlatban…

Mi a probléma az egyenes karral? Az, hogy a szabálykönyv úgy rendelkezik, hogy az egyenes, amit a bíró egyenesnek lát. A kilencvenes években a krikett odáig jutott, hogy biomechanikai kutatásoknak vetették alá a dobókat. Az eredmények azt mutatták, hogy kar a gyakorlatban sosem egyenes. Ennek következtében még a kilencvenes években engedélyeztek egy 10 fokos tolerancia szintet a gyors dobóknál, 7,5 fokos szintet a közepesen gyorsan dobóknál és 5 fokos szintet a csavart labdát dobóknál. A további kutatások azonban arra az eredményre jutottak, hogy az ember szabad szemmel nem érzékeli a 15 fokosnál kisebb karnyújtást. Ennek következtében a nemzetközi krikett tanács 2005-ben 15 foknál húzták meg a határt. Tehát, jelen pillanatban a dobás teljesen legálisnak számít, ha a dobó 15 fokban kinyújtja a karját.

Az angol Moeen Ali technikája is gyanús

 

De miért fontos ez egyáltalán? Az ember optimális esetben már gyerekkorban rájön, hogy a követ messzebb tudja dobni, ha a mozdulatsornak a végén a könyökét kinyújtja. Ezt tökéletesítették a baseball játékosok. A krikett és a baseball azonban teljesen más sportág, hogy kiegyenlítsék a dobók és az ütők közti erőviszonyokat, muszáj volt a szabályozni a dobómozdulatot. Az új-zélandi Waikato Egyetem munkatársai egy 2003-as kutatásban bebizonyították, hogy gyors dobók esetében 20 fokos nyújtómozdulat 30 km/h-ás gyorsulást eredményez a dobás sebességében. 

A nyújtott kar problémája tehát már jó ideje velünk van. Idén azonban a szokásosnál is több dobót tiltottak el a játéktól. Olyan mintha az ICC hajtóvadászatot hirdetett volna a legjobb csavart dobók ellen. Eltiltották a dobástól Saeed Ajmalt, Shane Shillingfordot, Sachitra Senenayakét, Prosper Utseyát, Sohang Gazit és Kane Williamsont. Marlon Samuels nem dobhat egy bizonyos sebesség felett. Sunil Narine-t a BL-döntőt megelőző napon tiltották el. Az idei évben több nemzetközi szinten elismert játékos került szégyenpadra, mint az elmúlt 15 évben együttvéve. Szeptemberben a pakisztáni szövetség 28 gyanús dobót talált, közülük nyolcat el is tiltottak a dobástól. Egy hónappal később a sri lankai szövetség 85 ifista krikettes technikáját találta gyanúsnak. Az indiai szövetség bejelentése szerint folyamato monitoring alatt tartja az IPL-t, 35 gyanús játékost találtak az idei évben. 

 

Egyelőre ebben a meccsben nincsen nyertes. A játékosoknak megalázó, hiszen a teljestményüket megkérdőjelezik. Az ICC megint olyan, mintha boszorkányokat üldözne valami idióta szitkom lúzer főszereplőjének módszereivel. De mi ebben olyan nehéz egyáltalán? Ott van a 15%-os szabály és aki nem felel meg, azt kizárják. Elméletben könnyűnek, de gyakorlatban már kivitelezhető olyan könnyen. Könnyen abba a hibába eshetünk, mint a videóbíró esetében, hogy túlértékeljük azt a megoldást, amit a technológia nyújtani tud. A gyakorlatban a könyék mozgásának a modellezése rohadt nezéz feladat. Egyrészt a különböző kutatóintézetek más-más technológiát alkalmaznak, és annak rendje és módja szerint más-más eredményre is jutnak. Másrészről, a játékos, akit alávetnek egy vizsgálatnak, az tudja, hogy vizsgálják, ezért megváltoztatja a technikáját. Innentől kezdve nem azt mérik, amit kellene. 

A krikett viszonya a különleges csavart labdákat dobó játékosokkal mindig is meglehetősen feszült volt. A krikett sosem szerette az unorthodox technikákat. Az ausztrál John Gleeson és Jack Iverson az ötvenes-hatvanas években válott ki gyanakvást és ellenérzést az ellenfelekből. Ugyanabban a korszakban a karibi Sonny Ramadhin hosszú ujjú felsőben dobott csavart labdákat, hogy nehezebben lehessen azonosítani a karnyújtást. Ő egyébként be is vallotta később, hogy voltak illegális dobásai. Aztán a kilencvenes években eljött Saqlain Mustaq és Muttiah Muralitaran valamint az ő innovatív (doosra, teesra, carrom) dobásaiknak az ideje. Aztán az innovátorokat imitátorok követték. Ők már kevésbé voltak természetüknél fogva tehetségesek, de az edzők és videóelemzések segítségével próbálták utánozni Muraliék technikáját.

Azzal nincsen baj, ha egy dobás különleges, de szabályos. A dobásoknak fairnek kell lennie az ütőkkel szemben, valamint azokkal szemben, akik betartják a 15 fokos szabályt. És fairnek kell maradni a krikett lelkületéhez. De vajon a krikett fair-e azokkal a játékosokkal szemben, akiket feljelentetnek és biomechanikai tesztekre küldenek? 2011 májusában egy 21 éves angol fiú, egy bizonyos Maurice Holmes ellen eljárás indult. Elküldték a Loughbourough egyetemének biomechanikai laborjába, ahol lefolytatták az ilyenkor szükséges vizsgálatokat. Letesztelték a doosráját, a tessráját és az off-spinjét. Minden dobása belül volt a 15 fokos határon, de mégis megbukott. A kutatók összevették a dobásának a sebességét a meccsen tapasztaltakkal és megállapították, hogy a laborkörülmények között lassabban dobott, mint meccshelyzetben. Holmes fellebbezett és néhány hónap múlva újra megvizsgálták. Ezidőre azonban a Warwickshire már felbontotta a szerződését. A doosrája újra megbukott, megint azért, mert nem dobott elég gyorsan. Holmes állítása szerint a doosrát mindig lassabban dobta, mint a többit, de a bizottság az egyes dobásait a meccs mért átlagsebességhez viszonyította. Holmes, aki sokak szerint nagy jövő előtt állt, visszavonult a krikettől 22 évesen. 

Maurice Holmes 2011-ben

 

A pakisztáni Saeed Ajmal 2012-ben egymaga szedte szét az akkoriban világelső angol válogatottat. Arról a hatalmas verésről én is írtam. Két és fél évvel később, idén augusztusban a Sri Lanka elleni első teszt után feljelentették. Ajmalt Brisbane-ben vetették alá vizsglatoknak és 40 fokos könyékmozdulatot mértek. Ez egészen extrém. Szeptemberben el is tiltották, de ő addigra már 18887 dobást hajtott végre nemzetközi meccseken és 466 ütőjátékost ejtett ki. A korábban említett Saqlain Mustaq most éppen Ajmallal dolgozik, hogy kijavítsák a technikáját. Mustaq szerint egy-két hónap elég, hogy kijavítsák Ajmal hibáit.

Ajmal az ausztrálok ellen 2012-ben

Hogyan mérik meg, hogy a játékos átlépi-e a 15 fokos határt? Az illetőre 20 mérőeszközt aggatnak és beviszik egy sötét szobába. A játékosnak végig kell dobnia a repertoárját és a marekerek eközben elektromos valamint fényjeleket küldenek a mérőeszközöknek. Első sorban infra- és mozgásérzékelő kamerákkal valamint radarokkal dolgoznak. A probléma ott van, hogy ha az érzékelőket rossz helyre rakják, default rossz eredményt fog adni. A tudósok között azonban nincs egyetértés, hogy mi számít jó helynek. Az ICC által kinevezett hivatalos kutatóközpont idén márciusig a University of Western Australia (UWA) volt. Idén az ICC elismerte a Cardiff Metropolitan University-t és nyitottak egy új tesztközpontot Brisbane-ben, Chennai-ban és Loughbourough-ban is. Az UWA technológiáját elavultnak minősítették és elvileg a többi kutatóközpont már ugyanazzal a módszerrel dolgozik. A probléma azonban még mindig ugyanaz. A teszteket laborkörülmények között végzik. Állítólag az infrakamerák adják a legmegbízhatóbb eredményt, de meccskörülmények között ez nehezen alkalmazható. A laborban pedig nem lehet reprodukálni a meccskörülményeket. 

Ajmal a februrári vébére tervezi a visszatérését. A nemhivatalos teszteken már átment. Sunil Narine menedzsere már megkörnyékezte Saqlain-t, hogy dolgozzanak együtt. Ahogy említettem, Maurice Holmes közben visszavonult. Jelenleg jogot hallgat Birminghamben és nem tervezi a visszatérést.

Címkék: bowling, dobás, krikett

Ilyen a krikett testközelből

A Lord's Cricket Ground 200. születsénapi ünnepségének fénypontját a közelmúlt legnagyobb sztárjaiból összeválogatott két csapat mérkőzése jelentette. A mérkőzésen ausztrál Adam Gilchrist (háromszoros világbajnok, egyike a krikett történek leghatékonabb ütőjátékosainak, továbbá a krikett történeték egyik legjobb kapusa) sisakjára felszereltek egy GoPro kamerát, így most mindenki láthatja, milyen a krikett a pálya közepéről nézve.

Elfogatóparancs MS Dhoni ellen?

Egy felettébb érdekes hírbe futottam bele, amikor az indiai híroldalakat pásztáztam a napokban. Ándhra Prades állam Anantapur városának a bírósága beidézte meghallgatásra MS Dhonit, az indiai krikettválogatott kapitányát, amennyiben Dhoni nem jelenik meg a bíróság előtt július 16-ig, akár elő is állíthatják. Fogadási csalás van a háttérben? Nem, ennél sokkal abszurdabb a helyzet…

Dhonit a hindu vallási érzések ellen elkövetett szándékos támadással vádolják. A problémák tavaly áprilisban kezdődtek, amikor a Business Today, gazdasági magazin címlapján Visnuként ábrázolták a kapitányt. A “visnusított” Dhoni mind nyolc kezében más-más általa reklámozott termék található.

MS Dhoni az egyetlen krikettjátékos, aki szerepel a Forbes 100 legjobban fizetett sportoló listáján. 2013-hoz képest hat helyet veszített, így csak 22. lett 2014-ben. Ezzel egyébként megelőzte Wayne Rooney-t és Usain Boltot. Évente nagyjából 30 millió dollárt kasszíroz Dhoni, amiből 26 milliót kap szponzori hozzájárulásokból. Az indiai válogatott c kapitányának jelenleg 20 élő reklámszerződése van elsősorban indiai cégekkel, de olyan multikat is megtalálunk a támogatók között, mint a Pepsi, a Reebok, vagy a GE Money.

Az ügy tavaly novemberben kezdődött, amikor a Vishwa Hindu Parisad nevű hindu ultrakonzervatív csoportosulás anantapuri vezetője, Yerraguntla Shyam Sunder feljelentette Dhonit. Dhoni korábbi két idézésre nem jelent meg, amennyiben július 16-ig sem teszi ezt meg, a hatóság előállíthatja. A határidő betartására elég kevés esélyt látok, mivel Dhoni egy hete érkezett meg Angliába, ahol nagyjából őszig túrázik az indiai válogatottal.

Számomra egyébként ebben az egészben a feljelentésben az az egészen abszurd, hogy egy független lap ábrázol egy közéleti személyiséget, és a közéleti személyiséget terheli a büntetőjogi felelősség.

Kétszáz éves a Lord's Cricket Ground

A Lord’s Cricket Ground a krikett otthona. Ez a kijelentés egy csöppet sem túlzó, hiszen a játék története egybeforrt a Lord’s történetével. Mi több, a krikett hivatalos szabálykönyvét tulajdonló Marylebone Cricket Club (MCC) székhelye is a Lord’s. Nincs még egy krikett pálya, aminek olyan atmoszférája lenne és olyan presztízzsel bírna, mint az MCC otthona. A Lord’s Cricket Ground 2014. június 22-én ünnepli fennállásának 200. évfordulóját.


A Lord’s története egészen a 18. század végig nyúlik vissza. A krikett az 1700-as évek derekán leginkább vidéken volt népszerű. Egy ambiciózus krikettrajongó fiatalember, Thomas Lord, azonban bevitte a játékot a fővárosba. Thomas Lord egy elszegényedett yorkshire-i családból származott és zseniális üzleti érzékkel volt megáldva. London Marylebone városrészében nyitott egy jövedelmező borkereskedést. Lord akkoriban a White Conduit Club színeiben krikettezett. A White Conduit Club Londontól északra, Islingtonban játszotta a meccseit. A helyszín azonban több szempontból sem volt megfelelő. Egyrészt messze volt, és akkoriban az utazás finoman szólva sem volt olyan egyszerű, mint manapság. A White Conduit Club úri tagjait például többször útonállók rabolták ki. Thomas Lord körülnézett Marylebone-ban és talált is egy megfelelő mezőt, amit bérbe vehetett. Ebből a mezőből lett az ős-Lord’s 1797-ben. Lordék pedig 1798-ban megalapították a Marylebone Cricket Clubot. A Marylebone Cricket Club története önál posztot érdemel, most nem is térnék ki rá bővebben. Elég legyen annyi, hogy ők annyira konzervatívak, hogy hozzájuk képest David Cameronék marxisták.

Az első helyszín kifejezetten profitábilis volt. Az MCC pedig a londoni elit krikettklubja lett. Lord borüzelete is jól ment, többek között annak is köszönhetően, hogy a helyiség a pálya mellett volt. A 19. század hajnalán az ingatlan bérleti díjak az egekbe szöktek és Lordnak új helyszín után kellett néznie. A St John’s Wood környékén talált is egy új helyszínt. Az új pálya azonban bukásra volt ítélve, mert nem volt olyan atmoszférája, mint a réginek és elég sok vitájuk volt a tulajjal. Lord 1812-ben megtudta, hogy a Regent’s-csatorna éppen az új pályát fogja kettészelni. Lord kivasalt 4000 font kompenzációt és örömmel elfogadta az új területet néhány utcával odébb.

A régi Lord's jobbra, az átmeneti Lord's középen és a jelenlegi Lord's a bal oldalon.


A harmadik, és az immáron végleges helyszínt 1814-ben adták át. Az első mérkőzést pedig 1814. június 14-én játszotta az MCC a Hertfordshire ellen. Az MCC gyakorlatilag kiütötte az ellenfelét, 27 futással nyertek úgy, hogy a másodjára már ki sem kellett jönniük ütni. A 19. században a krikett komoly fejlődésen ment keresztül és a Lord’s mindvégig a játék központja volt. Ez nagyban köszönhető az MCC-nek, akik hivatalosan a kilencvenes évek közepéig szervezték az angol válogatott meccseit. A Lord's-on egyrészt komoly presztízzsel bíró meccseket játszottak, másrészt a krikettet is onnan irányították. A Lord's adott helyet a legendás Gentleman-Players meccsnek, ahol az amatőr urak a fizetett játékosok ellen léptek pályára. Az elmúlt 200 évben gyakorlatilag nem volt olyan időszak, hogy ne játszottak valamilyen fontos meccset a Lord's-on. Állandó Ashes-helyszín, a Lord's-on rendezték az első három világbajnokság döntőjét (1975, 1979 és 1983), a komoly angliai túrák állandó helyszíne, Eton-Harrow meccs helyszíne. A Lord's múzeumában őrzik az eredeti hamvakat tartalamzó uránt, vagyis az Ashes-t, amiért Anglia és Ausztrália időről időre egymásnak feszül.

A pavilon

Kép: Getty Images

A Lord’s jelképe az 1890-ben épített téglapavilon. A pavilonban található a hazai és a vendég öltöző. Mindkét csapatnak van egy erkélye, ahol nyomon követhetik a játékosok mérkőzés menetét. Az öltözők előtt található az emlékfal, ahová minden játékos nevét felvésik, aki 100 futást vagy 5 wicketet szerzett. A pavilon legfontosabb terme az ún. Long Room, ami inkább hasonlít a Szépművészeti Múzeum egyik termére, mint egy krikettstadion szobájára. A Long Room falát krikettjátékosok portréi díszítik. Amikor egy ütőjátékos pályára lép, végigmegy a Long Roomon. A szobából egyébként az MCC prominens személyei nézik a meccset. A pavilonba 1999-ig nők nem léphettek be, ez alól csak a királynő jelentett kivételt. Ennek az ka, hogy meccsidőben a pavilonba csak MCC tagok tehetik be a lábukat, az MCC pedig nem vett fel nőket a soariba.

A Long Room 1964-ben

A Lord's festményei

Ha az óramutató járásával megegyező irányban haladunk tovább, akkor a következő állomás a Warner-lelátó, amit a legendás „Plum” Warner után neveztek el. Ezt követi a főlelátó, amit az 1926-os Ashes-re adtak át és 1997-ben építettek át. A pavilonnal szemmel található az 1999-es világbajnokságra épített sajtóközpont. Az ufóra hasonlító épületet a Compton- és az Edrich-lelátó fogja közre. Az Edrich-lelátó mellett található Mound-lelátó. A pavilon és a Mound-lelátó között pedig Tavern-lelátó.A Tavern-lelátóra , ahol a Lord’s Taverners tagjai foglalnak helyet. A Tavern, ahogy a neve is mutatja, eredetileg kocsma volt, de manapság már csak az MCC tagjainak van egy bárja a pavilonban. A Lord’s Taverners egy jótékonysági krikettklub, és olyan prominens elnökei voltak, mint Károly walesi herceg.

Father Time



A Tavern- és a Mound-stand között a pálya másik jelképe, egy szélkakas mered a magasba. A „Father Time” nem más, mint a halál, egyik kezében egy kaszát tart, a másikban pedig az egyik pálcikát emeli fel a karókról. Azért nem kell sötéten látni a dolgot, Father Time még a krikett hivatalos szabálykönyvében is helyet kapott, méghozzá a 16-os paragrafus 3. bekezdésében. A szélkakas Sir Herbert Baker építész ajándéka, aki így fejezte ki elnézését, hogy a lelátó nem készült el időre az 1926-os általános sztrájk miatt. A Lord’s további különlegessége, hogy a pálya észak-déli irányban lejt, mert egy dombra épült. A szintkülönbség nagyjából két és fél méter.  A szintkülönbséghez egyébként alkalmazkodni kell. Glenn McGrath csak a pavilon oldaláról dobott, háromszor fel is került a dicsőségtáblára.

Glenn McGrath világklasszis teljesítménye az angolok ellen

Ha az angol válogatott játszik meccset, gyakorlatilag esélytelen jegyet kapni a Lord’s-ra. Könnyedén felismerhető a stadion törzsközönsége. Elegáns urak végtelen türelemmel állnak sorba, és várják a beléptetést. Aki kicsit is ad magára, nyakkendőt köt és zakót és kalapot vesz, ha a Lord’s-ra van jegye. A helyüket sűrű elnézéskérés közepette foglalják el. Ezután fakultatív az újságolvasás és kötelező elem az időjárás megvitatása. Olyan témák, mint Twenty20, vagy IPL nemkívánatosak. Napközben természetesen a tea elengedhetetlen kísérője a teszt meccseknek.

Az urak a beléptetést várják

Kép: PA Photos

A Lord’s a bicentenáriumot az MCC-Hertfordshire meccsel ünnepli június 22-én. Az MCC kapitánya a klub krikett szakosztályának vezetője, John Stephenson lesz, de pályára lép a legendás Brian Lara is. Július 5-én még mindig a bicentenáriumi ünnepség részeként egy MCC-Rest of the World mérkőzést rendeznek, ahol az MCC-nek Sachin Tendulkar, a világ többi részét egyesítő csapatnak pedig Shane Warne lesz a kapitánya.



Kirikiti, a krikett óceániai vadhajtása

Szamoa, Tonga és a Fidzsi-szigetek elsősorban a rögbiben számít tényezőnek, pedig a krikett lassan másfél évszázada jelen van az óceániai szigeteken. A birodalom nagyobbik fele - India, Ausztrália, Dél-Afrika, Karib-szigetek - örömmel elfogadta a játékot és a Marylebone Cricket Club irányítását. A dél-óceániai térségben a krikett teljesen más fejlődési pályát járt be.

Szamoán 1884 körül jelent meg a krikett. A pontos évszámot William B Churchwood, a sziget kormányzójának beszámolójából tudhatjuk. Mr Churchwood megpróbálta rávenni a helyieket, hogy aktívabban vegyenek részt Szamoa krikettéletében. Ez azonban nem ment könnyen. Az első két év unalmasan telt, senkit sem érdekelt a játék. Aztán hirtelen minden megváltozott. Egy csoport szamoai kapcsolatba került egy csapat tongaival. Tonga gyakorlatilag krikettőrült volt a 19. század végén. Olyannyira, hogy törvényben kellett szabályozni a maximális krikettel tölthető időt. Akkoriban minden tongai maximum egy héten egy napot szánhatott krikettre. A tongaiak bosszantani kezdték a szamoaiakat, hogy miért állnak negatívan egy ilyen nagyszerű szórakozáshoz.

Churchwood szerint a szamoaiak nem bírták sokáig, és beadták a derekukat. Gyakorolni kezdtek az ott állomásozó brit katonákkal. A probléma viszont ott kezdődött, hogy a helyiek nem tudtak azonosulni a krikett angol felfogásával és folyamatosan megújították a játékot. Közben hasonló evolúció ment végbe a tongai kriketten is. Szépen lassan annyi maradt a tradicionális krikettből, hogy egy ember dob és a vele szemben álló megpróbálja elütni a labdát.


Az Illustreted London News beszámolója egy fidzsi-szigeteki kirikiti meccsről 1922-ben

A játékosok száma a szokásos tizenegyről 30-40-re emelkedett, de nem volt ritka a 200-300 sem. Tulajdonképpen a fejlődés kimenetele az lett, hogy az egyik falu játszott egy másik falu ellen, teljes létszámban. A falvak közti rivalizálás legfontosabb színtere a krikett lett. A meccseket harci tánccal kibővített rituálék kísérték. Egy-egy meccs akár egy hétig is eltartott és hatalmas evés-ivásba torkollott. A kapuk kisebbek lettek, a dobás inkább hasonlított dárdavetésre, mint krikettre. A labda kisebb és puhább lett, mint a standard krikettlabda. Az ütő három oldalú lett és itomból ütöttek a kiforrott kriketttechnikák helyett. A játék szamoai nevének használata általánossá vált. Így lett a krikettből kirikiti. Az egész változás mindössze néhány hónap alatt zajlott le és söpört végig Szamoán.

Kirikiti manapság


Majd jöttek a németek 1900-ban és átvették Szamoa felett az irányítást. Első intézkedéseik egyike a kirikiti betiltására irányult, mert úgy vélték ez rossz hatással van a környék kókusztermelésére. Persze a tiltás nem érte el a célját, minden ment tovább a régiben. Lewis Freedman, amerikai író, 1908-ban számolt be egy meglehetősen szürreális kirikiti meccsről. Hatvankilenc játékos volt mindkét oldalon. A hazai csapat kapitánya a falu hercegnője volt, aki a mérkőzés alakulását a pálya közepén felálított kunyhóból követte figyelemmel. Ezt körülvették a mezőnyjátékosok, akik minden tetőről visszapattanó labdát el akartak kapni. A mérkőzés egyik fordulópontján az egyik csinos udvarhölgyét átküldte az ellenfélhez, hogy a vendégcsapat törzsfőnökének a fiát megzavarja a játékban. Az udvarhölgy sikerrel járt, mert a törzsfőnök fia elejtett egy elkapást. Ennek az eredménye az lett, hogy a csapattársai bezavarták a bokrok közé, és megígértették vele, hogy nem fut nők után, amíg nem ér véget a meccs. Aztán bejött ütni és meg sem állt 82 futásig. Volt olyan ütése, ami 15 futást ért, mert eltalált egy méhkast, ami némileg megnehezítette a védekezést. A hazai csapat végül 1386 futást szerzett az ötödik nap végére. A kilencedik napon a vendéknek még 400 futás kellett volna és 12 emberük üthetett. Végül négy futással alulmaradtak.

Érdekesség, hogy nagyon hasonló krikettszerű játék alakult ki a Trobriand-szigeteken. A Trobiand-szigetek Pápua Új-Guinea keleti partjainál található, és 1903-ban egy metodista misszió tagja mutatták meg a krikettet a helyieknek. A tánc a trobiandi krikett központi elmévé vált. Minden csapatnak két tánca van: egy harci (amikor felmennek a pályára vagy lejönnek a pályáról) és egy ünneplő (amikor wicketet szereznek). Mindkét csapat harci festésben lép pályára. A tradíciók szerint mindig a hazai csapat nyer, de csak nagyon kevéssel. A vendékcsapat tagjai egymás között mondhatják, hogy jobban játszottak, ügyesebben táncoltak, vagy hány ütő előnyt adtak a hazai csapatnak, hogy ők nyerjenek, de ezt sosem tehetik nyilvánosan. Minden mérkőzés vége, hogy rituálisan ételt cserélnek. A triobrandi krikettről készült egy dokumentumfilm a hetvenes években. A kulturális antropológia iránt érdeklődők kedvéért beágyazom.

A klasszikus krikett ugyanúgy megmaradt az óceániai szigeteken. Fidzsi például már 1895-ben Új-Zéladon túrázott és 1966 óta ICC tagsággal rendelkezik. Jelenleg a világ hatodik-hetedik vonalához tartoznak. Vanuatu, Szamoa és Tonga szintén ICC tagország, de gyengébb erőt képvisel Fidzsinél. Cook-szigetek nagyjából Fidzsivel van egy szinten. Hogy elhelyezzem az erőviszonyokat, Hollandián kívül valószínűleg elvernék az összes európai krikettcsapatot.

Nagy visszatérés az Old Traffordon

Nemcsak a krikettblog tért vissza hétvégén. Andrew Flintoff bejelentette, hogy szerződést kötött Lancashire-rel, egykori klubjával, és játszani fog az angol nemzeti Twenty20 bajnokság 2014-es szezonjának hátralevő meccsein. A visszatérés időzítése tökéletes, első meccsét az ősi rivális, Yorkshire ellen vívja majd június 6-án. Freddie 2009-ben játszotta az utolsó meccsét és hivatalosan 2010-ben jelentette be a visszavonulását. Erről írtam is annak idején.  Vajon mi vette rá az angol krikett történetének egyik legnagyobb alakját, hogy 36 évesen 5 év kihagyás után visszatérjen a krikettpályára? Anyagi okai voltak? Klimaxol? PR fogás? A 2005-ös dicsőséges Ashes-győzelem vezéregyéniségével akarják visszacsalogatni az angolok krikettbe vetett hitét? A hajtás után egy kicsit utánajárok a Flintoff-ügynek. 

Flintoff a visszavonulása után leginkább celebkedett. Volt saját valóságshow-ja, darts kommentátor volt, boxmeccset vívott, vagy éppen Jennifer Lopezt világosította fel a krikettről.

Freddie visszatérése a hazai krikett nézettségének tesz jót. A NatWest T20 liga legfőbb célja, hogy az angolok körében népszerűbbé tegye a krikettet és minél több nézőt csalogassanak ki a stadionokba. Az angolok egyszerűen későn léptek és nem használták ki a Twenty20 körüli hype-ot.  Tavaly megmozdult valami az angol krikettben és elindult felfelé a Twenty20 liga, de a kereskedelmi értéke töredéke a riválisoknak, a népszerűsége elmarad a Big Bash-től vagy az IPL-től. Az angolok nézettsége tavaly nyáron elérte ugyan a Big Bash-ét, de az ausztrálok harmadannyi meccsen hozták össze ugyanazokat az adatokat. A növekedési pályának nem tett jót, hogy az angol válogatottat tönkreverték Ausztráliában a télen. Habár sikerült összetenni egy vállalható menetrendet, de a ligát el kell juttatni az emberekhez. A sikerhez a menetrend és a marketing önmagában kevés. Sztárjátékosokra is szükség van. És itt jön elé az angol county cricket legnagyobb problémája. A válogatott tagjai nincsenek ott a klubcsapataikban, mert a válogatottal készülnek Sri Lanka és India ellen. Külföldi sztárokat sem sikerült leakasztani, szintén válogatott elfoglaltságok miatt. És itt jön képbe Freddie. Flintoff neve garancia arra, hogy széles körben beszéljenek a bajnokságról, ezzel maximalizálhatják a médiamegjelenést. Flintoff neve még mindig jól cseng Angliában, nagy népszerűségnek örvend és szem előtt volt az elmúlt öt évben. Lehet, hogy celebkedett, de még mindig elsősorban zseniális krikettjátékosként tartják számon, nem pedig főállású celebként.

Szakmailag nyilván kérdéseket vet fel a csapatba kerülése. A Lancashire az első öt Twenty20 meccséből négyet megnyert és vezeti a csoportját. Flintoff egy jó formában lévő csapatba érkezik és szorít ki majd valakit. Elvileg ebből lehetnének problémák. Óva intenék azonban attól, hogy futballszemmel közelítsünk a kérdéshez. Krikettben nem kell egy kialakult játékrendszert megbontani ahhoz, hogy valakit beépítsünk a csapatba. A krikettben az egyéni aspektus meglehetősen domináns. A dobó az ütő ellen egy-egy elleni párharcot vív. Ebbe a rendszerbe tökéletesen beilleszthető egy vállalható formában lévő egykori világklasszis.

Freddie all-rounder játékos, tehát egyaránt bevethető ütésben és dobásban. Flintoff zseniális. Megkockáztatom, még 75%-os állapotban is röhögve veri a bajnokság játékosainak a többségét. Ráadásul Twenty20-ről van szó, nem többnaposról. A Twenty20-be simán belefér a kiöregedett sztárok kameója, példának ott van Shane Warne. Az viszont elég szomorú, hogy az angol krikettnek egy öt éve visszavonult klasszishoz kell visszanyúlnia, hogy visszaállítsák a hazai krikett fényét és visszacsalogassák a szurkolókat. Az angolok éppen a menetrendszerinti válságukat élik át, a fiatal tehetségek töretlennek hitt fejlődése megakadt. A válogatott körüli balhék kimerítették a csapat tartalékait. A hazai krikett csak fizetős csatornákon érhető el. Szóval az angol krikett egy nagyon furcsa közeg és ennek a posztnak nem is az a célja, hogy az a problémáit soroljam.

Freddie egyébként játszott egy meccset hétvégén a gyerekkori klubja, a St Annes színeiben. A tudosítások szerint brilliáns volt. Ez nyilván alsóbb osztályú krikett, de azért a formát itt is le lehet mérni. Egyrészt simán hozta a swing dobásokat, és sebessége is megvolt. Zseniálisan szedte ki az ellenfél legjobb játékosát, miután elkapta a saját dobását követő ütést. Végül 3 skalpot szerzett 12 játszma alatt és csak 26 futást hoztak ellene. Az ütésben azonban még maradtak tartalékok.

Elfogult vagyok, mert Freddie Flintoff azon játékosok egyike, akik miatt leragadtam a krikett mellett. Lehet, hogy csak marketing fogás, de én nagyon örülök Flintoff visszatérésének.

Rózsák meccse: Lancashire a Yorkshire ellen, Natwest T20, június 6, péntek, magyar idő szerint 17:30.

Hogy vette át az uralmat a világ felett Anglia, India és Ausztrália?

2014. januárjának utolsó napjaiban a Nemzetközi Krikett Tanács (ICC) pénzügyi és kereskedelmi munkacsoportja olyan javaslatott tett le az asztalra, ami alapjaiban rengette meg a krikett világát. A tervek szerint teljesen átalakítanák az eddigi adminisztrációt, és gyakorlatilag az érdemi döntéshozatal az angol (ECB), az indiai (BCCI) és az ausztrál (CA) szövetség kezébe kerülne….

Az ICC pénzügyi és kereskedelmi osztálya javaslatára az alábbi változtatásokat nyújtotta be:

  • Az új négytagú Ügyvezető Tanácsnak három állandó tagországa lenne: Anglia, India és Ausztrália. A Tanács az ICC minden döntését felülbírálhatná. 
  • A teszt csapatokat két osztályba sorolnák, ez alól kivételt jelentene Anglia, India és Ausztrália. Ők mindig az első osztályba tartoznának. Az indoklás szerint azért, mert ez a három nemzet termeli a bevételt az ICC-nek, ezért pénzügyileg nem lenne kifizetődő, ha visszasorolnák őket. 
  • A kulcspozíciókat (vezérigazgató, Ügyvezető Tanács elnöke, pénzügyi és kereskedelmi csoport elnöke) természetesen a három nagy egyik képviselője töltené be.
  • A teszt világbajnokság helyett bajnokok tornája (Champions Trophy) 2017-ben és 2021-ben.
  • Új versenykiírás. A korábbi központilag kiadott Future Tours Programme (FTP) helyett kétoldalú egyezmények alapján rendeznék a párharcokat. A nagy csapatok többet játszanának egymással és kevesebbet a kicsikkel, hiszen az utóbbi kevesebb bevételt generál.
  • Új modell alapján osztanák el a pénzeket.

Természetesen az egész javaslat az utolsó pont miatt született. De mit is jelentene ez a gyakorlatban? Eddig az ICC a bevételeket nagyjából egyenlően osztotta el a teljes jogú tagjai között (teszt csapatok) és csurgatott némi pénzt a társult tagoknak. A nyereségek 75%-a ment a 10 teszt csapat szövetségéhez és 25%-on osztozott az összes többi kis nemzet. Az új javaslat egyfajta súlyozott átlagot alkalmazna. A pénzeket a terv szerint az országok kriketthez történő egyéni hozzájárulása alapján osztanák el.

A nagyok 75%-ának új kalkulációs modellje négy komponensből áll:

  1. hozzájárulás az ICC bevételeihez 
  2. hagyomány és történelem
  3. utóbbi 20 év pályán nyújtott teljesítménye (férfi és női krikettet is figyelembe véve) 
  4. hazai bajnokság teljesítménye. 

A javaslat szerint a legnagyobb súllyal az ICC-hozzájárulás számítana. Az angol-indiai-ausztrál koprodukcióban végzett számítások szerint India 80%-ban járult hozzá az ICC szponzorációhoz, miközben a többi kilenc nemzet valahol 0,1% és 5% között. A kicsiket érintő 25%-ának a fele a top6 kisnemzet zsebébe vándorolna. Utóbbi annyira nem meglepő, az ICC-nek sosem volt prioritás a Nemzetközösségen túli krikett támogatása bármilyen formában.

A ICC bevételeinek ezúton történő felosztása kicsit necces. A három nagy nagyjából úgy rajzolta fel a modellt, hogy aránytalanul nőjön a bevételük. Az Economist számításai szerint a krikett 2,5 milliárd dollár hasznot termel majd a következő nyolc évben. Az új modell alapján a nagy hármas 520 millióval keres majd többet, mint tenné a jelenlegi modell alapján. Ebből a többletből a legnagyobbat India szakítaná, nagyjából 450 millió dollárt. A nagy hármason kívüli teszt csapatok pedig hozzávetőlegesen 585 millió dollárt veszítenének. A FTP átálakításával együtt vizsgálva a dolgot, nagyjából az jön át, hogy hosszútávon a három nemzet egymás ellen játszik, mert az generál bevételt. A többi hét eközben nagyon nehéz helyzetbe kerül. Mivel a pénz a három nagynál koncentrálódik pont azok a nemzetek járnak rosszul, ahol nagy szükség lenne némi tőkeinjekcióra, pl. West Indies. Egyébként Dél-Afrika, a jelenleg legerősebb teszt csapat, nincs benne a nagy hármasban. Ők valószínűleg rosszabbul járnak majd az új elosztással. Járni jár, csak nem jut tipikus esete.

Giles Clarke és Narayanaswami Srinivasan (Getty Images)

Az új berendezkedést február 8-án fogadta el az ügyvezető tanács és a júniusi ICC közgyűlés hagyhatja majd jóvá. Az eredeti tervekhez képest manapság divatos kifejezéssel élve több fék és ellensúly került a rendszerbe. A döntéseket ők hárman hozzák majd, de a végrehajtó bizottságnak jóvá kell hagynia. A pénzek elosztására vonatkozó modellt elfogadták, de az ICC biztosította a 10 teszt nemzetet, hogy nem járnak rosszabbul, mint eddig. Az előzetes kalkulációk szerint pedig sosem jártak még ilyen jól, mint amikor bevezetik majd az új sémát. Jön az új Future Tours Programme, ami kétoldalú megállapodásokra helyezi a hangsúlyt, amiről már meg is kezdték az egyeztetést. Nemsokára megtudjuk, hogy milyen meccsek várnak ránk 2023-ig. Végre lefektették az egyrtelmű feltételeit, a teszt-státusz elérésének. A következő ICC Intercontinental Cup győztese a legrosszabb teszt csapattal fog osztályozót játszani. Amennyiben sikeresen veszik az akadályt, megkapják a teszt státuszt. Ez abból a szempontból érdekes, hogy mi lesz például a már lekötött West Indies-Banglades meccsel, ha a helyüket Afganisztán veszi át? A teszt világbajnokságra vonatkozó terveket elvetették, helyette Champions Trophy-t rendeznek 2017-ben és 2021-ben. Létrejön a teszt-alap. Ez egy pénzügyi bázis lesz, ami elérhető lesz a három nagyon kívül mindenkinek a hazai teszt szériák finanszírozására. Ez a gyengébb csapatoknak jól jön, mert nem jelenleg nem mindenkinek éri meg anyagilag teszt szériát rendezni. Legalábbis elméletben.

A krikettet egy elég furcsa közeg lengi be. Krikettben sosem volt egyenlőség, a játék történetét a különböző társadalmi osztályok csatái lengik be. Ezért nem olyan meglepő, hogy ismét elbillen az irányítás mérlege a nagy hármas felé. Időközben India felnőtt Anglia és Ausztrália mellé. Jelenleg a játék pénzügyi központja egyértelműen Ázsia. India érdeke egyértelműen az, hogy a legnagyobb részt akassza le magának. Viszont a talaj elég ingoványos. A krikett az egymástól függésre épül, mert kicsi a játék bázisa. Anglia és Ausztrália elkötelezett a teszt krikett iránt és a két nemzet relatív jóléte életben tartja a játékot. India pedig milliárdos piac, ahol a krikett monopol helyzetben van. Ez a függés vezetett a jelenlegi fura helyzethez. Gazdasági szempontokat figyelembe véve érthető a nagyok terve, viszont hosszú távon erodálhatja a krikettet. Összeomlástól ugyan nem kell tartani, de a krikett rövidesen teljesen más képet alkot majd.

Restart

Azt hiszem elég sok minden történt az utóbbi másfél évben. A blog -hogy is mondjam- eléggé akadozott. Na jó, nettó két értelmes poszt született. A múlt sötét részleteit szerintem hagyjuk is, inkább koncentráljunk a jövőre. 

Az elmúlt másfél év arra is jó volt, hogy végre összeálljon a kép, merre is vigyem tovább a blogot. Nagyvonalakban arra jutottam, hogy nincs energiám arra, hogy napi szinten posztoljak a különböző párharcokról. A jövőben meccsekről kevésbé lesz szó. Sokkal inkább a krikett történelme és a háttérben zajló események lesznek középpontban. 

Röviden ennyi. Az első poszt pedig hamarosan... (most tényleg)